Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)

ADATTÁR - Papp Izabella: Jászkunsági görög kereskedők végrendeletei a XVIII-XX. századból / 299. o.

Tódor fiának jól ment a sora, s bár úgy vélte, ő nincs rászorulva, mégis, róla is megemlékezett 15 forinttal. (11. sz. végrendelet) Morzál István feleségének három gyermekével egyenlő részt hagyományozott, de Tódor fia ezen kívül a berényi kávéházat és kertet is örökölte. (3. sz. végrendelet) A félegyházi Rózsa Zsigmondnak nem volt gyermeke, ezért gazdag örökségét feleségére hagyta, de valamennyi tételnél kikötötte, az csak addig illeti meg, amíg a nevét viselni fogja, amíg nem megy máshoz feleségül. (7. sz. végrendelet) Ez a kitétel több végrendeletben is hasonló módon szerepel. "Feleségemre nézve mindazonáltal ezen rendelésem csak úgy és addig értetődjön, méglen az én nevemet viselni fogja, mert annak elváltoztatásával gyermekeivel ne egyenlő rész adasson nékie, hanem csupán egy hason fele annak ..." - írta Morzál István, és több hasonló megjegyzés szerepel más végrendeletekben is. (3. sz. végrendelet) Ilyen szempontból kivételnek számít a túrkevei Kondorosi Pál végrendelete, aki szokatlanul nagyvonalúan, feltételek nélkül hagyta feleségére minden vagyonát, s abban az esetben is gondoskodni kívánt róla, ha ő esetleg más házastársat választ. Hálás volt azért, amiért gyermeküket nevelte, s még arra is gondolt, ha később feleségének másik gyermeke születne, ö se maradjon vagyon nélkül. (12. sz. végrendelet) Talán a fentiekből is érzékelhető, hogy a hivatalos megfogalmazások mögött milyen fontos szerepet kapnak ezeknél a forrásoknál az emberi tulajdonságok. Megható például az a 26 tételből álló aprólékos felsorolás, amelyben Demeter Kristóf rendelkezett vagyonáról. Hagyományozása a királytól az egyházakon át az ismerős kereskedőkig, szegény görög lányokig és koldusokig igen széles körre terjedt ki. Jó szándékát talán végrendeletének következő bejegyzése jellemzi leginkább: "Hagyok olyan nevezetlen óhiten lévő szegények számára, akik most hirtelen eszembe nem jutnak. " Ugyanakkor azt is fontosnak tartotta, hogy a fennmaradó örökségből a karcagi templomban "a tutor az oltárt kipingáltassa". (5. sz. végrendelet) Morzál István kereskedéséből jelentős vagyont gyűjtött, s a végrendelkezéskor nem feledkezett el egykori boltos gazdájáról sem: "Egerben lakó és nagy szegénységben sínylődő Juhász Jánosnak, aki valaha boltos gazdám vala Jászberényben, élelmére hagyok 100 Rhft-okat. "(3. sz. végrendelet) A görögök családi kapcsolatainak már a megtelepülés idején fontos szerepe volt egy-egy magyar közösségben. Az ismerős társak közelsége védelmet jelentett, így szívesebben érkeztek abba a városba a szinte még gyermekkorban lévő kereskedők, ahol már éltek rokonok, családtagok. így a foglalkozáson túl a családi szálak is összetartó erőnek bizonyultak a jászkunsági településeken. Kunszentmártonban a Kalló családnak, Túrkevén a Kondorosi és 310