Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)

TANULMÁNYOK - Zádorné Zsoldos Mária: A 1831. évi kolerajárvány a Kiskunságban / 81. o.

Augusztus 4. Egy asszony halt meg este a contumáciában. Tiszántúlról jött, férjét Szegeden hagyta. Déli órákban lett rosszul már este 9 órakor meg is halt. Augusztus 5. Két asszony volt az áldozat. A veszteglőházban az egyik és azon kívül a másik, ugyanis ezen a helyen megjelent a betegség. Augusztus 7. Két áldozata volt a járványnak. Augusztus 8-án. A halottak száma négy, de az orvos csak egyet vélt kolerás betegnek. Augusztus 9-én már két kolerás volt ismét és a napok multával egyre szaporodott a számuk. Augusztus 21-ig emelkedett a naponkénti halottak száma, ekkor 15 fő volt. Ezután szeptember 9-ig csökkenő tendenciát mutatott. Összességében 42 nap alatt 600 beteg lett bejelentve. A valóságban ennél több lehetett, mert a tanyákon elzárva talán még a betegségről sem hallottak, csak temettek. Hivatalosan 225 fő lett a halottak lajstromába bevezetve, akik a járvány áldozatául estek. Az orvos kifejtette és a megtörtént esetekkel támasztotta alá, hogy nemcsak az időjárási tényezőnek volt szerepe a betegség kialakulásában, hanem ragályos volta is igazolható. Mindezek mellett azt tapasztalta, hogy akik megbetegedtek valamennyien gyümölcsöt ettek, reggel vizet ittak. A hűvös, ködös reggeleken nem megfelelően öltözködtek. A pap, és az orvos utasításait sok esetben nem tartották be. A halottas házaktól, sokszor alig lehetett távol tartani az egészséges embereket, ezért innen is terjedt a kolera. Az időjárás szerepét a statisztikai adatok bizonyítják. Augusztus végére a betegség kitörésének 33. napján csökkent a halálozások száma. Szeptember l-re virradó reggel a Tisza-felől egy nagy, a föld felszínét beborító köd lepte el Dorozsmai. Valószínű, hogy ennek hatására azon a napon ismét több volt a halottak száma. A kolera Dorozsmán különösen az asszonyokat támadta meg. Közülük is azokat, akik özvegyek voltak, vagy férjeik távol, cselédként szolgáltak. Ők ugyanis szűkösen tengették gyermekeikkel az életüket. Később a férfiak és a tehetősek is sorra kerültek, de mégis az előbbi volt a jellemző. Kevésbé betegedtek meg a tanyákon, szabad levegőn élők, mint a zárt helyen tartózkodók. Kezdetben a vajúdó asszonyok is rövid szenvedés után elhaláloztak. Történt egy olyan eset, amit a környéken addig nem tapasztaltak. Egy terhes fiatal asszony megbetegedett, akit ápolás alá vettek. Halott csecsemőt hozott a világra, de ő maga kigyógyult a betegségből. A veszedelmes időszak végén az 97