Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)
TANULMÁNYOK - Elek György: Adalékok Karcag város népesedésének és egészségügyének történetéhez II. 1800-1849. / 39. o.
betegség." Tehát itt is az életkörülményekre, a gyenge táplálkozásra és a kemény fizikai munkára vezethető vissza a betegek sok esetben korai (általában 40-60 év közötti) halála. 1830-1839-ben 272, 1840-1849-ben 363 karcagi lakos halt el vízibetegségben. Talán meghökkentő adat, de tény, hogy egy mezőgazdasági termelésből élő városban is megjelenhet a skorbut. A korabeli elnevezése süly, más megjelölései még: 'fojó süly vagy süly fekéj, scorbutus'. Bár a szakirodalom szerint több 79 betegséget is jelölhet (pl. aranyér, szifilisz) , de az elhaltak adatai alapján inkább hajlunk arra, hogy Karcagon a skorbutot nevezték sülynek. A betegség, ha nem is tömeges méretekben, de a vizsgált fél évszázad alatt végig jelen van a városban. Palugyai statisztikája is megemlékezik a "sülybetegségről", amelynek neve "scorbutus carcerum." A vizsgált időszak első évtizedében még elvétve találkozunk ezzel a halálokkal, de a későbbiekben már alig van év, hogy ne temetnének sülyben elhaltat. Az ötven év alatt összesen 84 személy halt el ebben a betegségben. A rosszindulatú daganatokra is számtalan utalást találhatunk, igaz, a 'rákfene' megjelölés először 1833-ban.fordul elő a halálokok között, de jelenlétét több más betegségnév, pl. lehellő gégevész, lépvész, májvész, fene, hosszas sínlés is igazolják. Igaz, a város végig nagy gondot fordít arra, hogy mindig megfelelő számú és felkészültségű bába álljon a szülő nők rendelkezésére, a szülésben vagy gyermekágyban elhalt asszonyok száma nagyon magas. 1800-1849 között 161, KISS Lajos: A szegény ember élete. Bp. 1981. 218. p. Kiss Lajos könyvében számos betegségre találunk utalásokat. Valamennyi a nehéz élet, a kemény munka velejárója. A szerző a 19. század végéről és a 20. század elejéről tett gyűjtéseit foglalta össze, az életmóddal kapcsolatos megállapításait bátran vonatkoztathatjuk a 19. század első felére is. A 19. század elején a szifilisz is megjelenik a városban, valószínűleg a katonák, illetve a katonáskodásból hazatérő férfiak hozzák magukkal. Gyógyítása akkoriban még lehetetlen, de több módszer is elterjedőben van, ezek egyike a füstölés. 1815-ben Karcagon Barát Györgyné halt meg (SZML Karcag jkv. 1815.rnárc.4.170.sz.) "czinóbrimmal való füstölés után." Történt pedig, hogy Barát György két garas ára czinóbrimot vett Pap István görögtől, mellyel füstölte magát a felesége, tserépre tüzet tevén és lékán szíván magába a füstöt." (Hasonló gyógymódot ír le Csokonai József debreceni seborvos könyve In: CSEJTERI István: A borbélymester hagyatéka. Debrecen, 1990.36-38. p.) SZML Karcag Prot. 18 12.febr.29 . 244.sz. 1814.dec.8. 884.sz., 1815.máj. 13. 349.sz. 75
