Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)
TANULMÁNYOK - Elek György: Adalékok Karcag város népesedésének és egészségügyének történetéhez II. 1800-1849. / 39. o.
A fertőzőbetegségek mellett - érintőleg - szólnunk kell még néhány olyan halálokról, amely az átlagosnál nagyobb számban jelentkezett. Már említettük, hogy a lázat számos kifejezéssel emlegették. Ez természetesen igen sok betegségnek a kísérő tünete, de a várost körbevevő mocsarak miatt mindenképpen feltételezhetjük a malária jelenlétét. Györffy István a Nagykunsági krónikában megemlíti, hogy a harmadnapos hideglelés "a rét fénykorában minden házban otthon volt." (Orvosságának a fűszeres-paprikás forralt bort alkalmazták.) 76 Kevés sikerrel, mert 1830-1839 között 155, 18401849 között 203 esetben jegyeztek fel lázat halálokként. Az adatokból úgy tünik, hogy a szív- és érrendszeri betegségek már ebben a korban is intenzíven jelen voltak, természetesen nem akkora arányban, mint manapság. A szélütésben elhaltak száma 1800-1809 - 64, 1810-1819 - 68, 18201829 - 115, 1830-1839 - 119, 1840-1849 - 122, vagyis a vizsgált ötven év alatt: 77 488 fő. A gutaütés sok esetben nem volt halálos, de sok esetben évekre ágyba döntötte a beteget. Számos alkalommal találunk arra vonatkozó bejegyzéseket, hogy az elhalt "gutaütés után" több évig sínlett, vagy nyavalyás, "gutaütött, dagadó beteg" volt. A szélütés főként a 40 éven túli személyek, inkább férfiak esetében fordult elő. A nem megfelelő táplálkozásnak tudhatók be az erőteljesen jelenlévő emésztőszervi betegségek, amelyek az év minden szakában szedtek áldozatokat, de leginkább nyáron, gyümölcsérés idején szaporodtak meg a hasmenéses, vérhasnak, béllobnak nevezett halálokok és ilyenkor öltöttek járványos formát is. Az emésztőrendszeri betegek magas számát mutatja, hogy 1830-1839 között 312 ember halt meg ezért. A vízibetegségről már írtuk, hogy nem önálló betegség, hanem több betegség (szívelégtelenség, vesebetegség, máj baj, stb.) tünete. Kiss Lajos a szegénység életéről írott munkájában a következőket olvashatjuk: "A gyenge táplálkozás és az erős testi munka azonban idő előtt megőrli. A csekély ételtől lesoványodik, lötyög a bőr a karján ... Lábai dagadoznak. A szomszédok mondják: víziGYÖRFFY István: Nagykunsági krónika, 1984. 44. p. A gutaütés megelőzésére tartották a házaknál a nadályt, az orvosi könyvek ezen felül még érvágást javasolnak. 76 77 74
