Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)

TANULMÁNYOK - Elek György: Adalékok Karcag város népesedésének és egészségügyének történetéhez II. 1800-1849. / 39. o.

nagyon gyors lefolyású. Zömmel (2/3-ad részben) azonban felnőttek halnak meg tbc-ben. A táblázatból megfigyelhető, hogy a téli hónapok második felében, január-februárban és kora tavasszal hal meg a legtöbb tbc-s beteg, a nyári hónapok jobb átlagot mutatnak, s csak az esős, nyirkos ősz beálltával növekszik ismét a tüdőbajban meghaltak száma. Ennek oka, hogy a hideg miatt az emberek leginkább a házakba húzódnak, itt aztán a tenyérnyi ablak, a levegőtlen, alig, vagy egyáltalán nem szellőztetett szoba, a naponként trágyával felmázolt, vízzel fellocsolt döngölt földpadló kipárolgása, és a vitaminszegény táplálkozás 75 siettette a betegség lefolyását - és a beteggel együtt élők meg-fertőződését is. (Megfigyelések szerint a tavaszi hónapokban mindig megemelkedik elsősorban az időskorúak halálozásának száma.) A tüdővészben elhaltak számából egyértelműen következtethetünk a jó vagy rossz gazdasági évekre. Rossz termés és az azt követő nélkülözés idején - pl. 1805-1806, 1816-17, 1829-30, 1836-37, 1841, 1846-49 - megnövekszik, nemegyszer háromszorosára emelkedik az elhalt tüdőbetegek száma. A már bemutatott járványokban és a tüdővészben elhunytak száma 4220 fő, ami az összes (református) halálozások 24,47%-a. Tekintve, hogy a himlő, illetve a járványok megjelenése részben megelőzhető vagy befolyásolható (a himlő esetében védőoltással), a tüdőbaj nem időszakonként jelenik meg, hanem pusztítása és terjedése megállíthatatlan és folyamatos: az első számú, vezető halálokként tarthatjuk számon. Az pedig látható és nyilvánvaló, hogy milyen hatalmas munkát végzett az egészségügy, amikor ezeket a betegségeket, azok pusztítását visszaszorította. 75 A korabeli hazakról lásd: Györffy István: Magyar falu, magyar ház. Bp. 1940. 72