Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)

TANULMÁNYOK - Elek György: Adalékok Karcag város népesedésének és egészségügyének történetéhez II. 1800-1849. / 39. o.

(1813. febr.-szept. között szórványos megbetegedések ('himlő') 12 áldozat.) 1815. ápr. - 1817. jan. ('skarlát himlő' és hójagos himlő) 149 áldozat, csúcspontja 1816. máj.-jún. 1819. jan. - dec. ('himlő') 63 áldozat. Az évtized folyamán 'himlő'-ben elhaltak összesen 393-an a 0-6 éves korosztályból. A három korosztályból meghaltak 1814-en, himlőben 21,7%. 1822. szept. - 1823. ápr. végéig ('himlő'), csúcspontja dec.-jan. havonta 42-44 áldozat, összes halottja 155. 1823. aug. - 1824. jan. végéig ('petéts'), csúcspontja szeptember - 75 áldozat. 1823. dec. - 1824. febr. végéig ('veres himlő', 'veresség') 94 áldozat. 1826, máj. - okt. ('himlő') 22 áldozat. A három 0-6 éves korosztályból meghaltak az évtizedben összesen 2061-en, közülük 346-an himlőben = 16,8%. 1800-1829 között meghalt összesen 9640 református lakos, a himlő áldozatainak száma 1020, a halottak 10,6%-a. 1830-tól kezdve 1836 végéig súlyos járványok pusztítottak a városban. 1830-ban vérhas, 1831-ben kolera, 1833-ban vérhas, 1834-ben vereshimlő és vérhas, 1835-ben skarlát, 1836-ban ismét kolera pusztított, ezért ezzel az évtizeddel külön foglalkozunk. 1830-ban a tavasz hatalmas árvízzel köszöntött be, a visszaemlékezések szerint a határ keleti és déli oldalán csak az Apavára domb magaslott ki a vízből, ide szorult a városi gulya is. A víz valamelyes apadásával új határt béreltek a jószágnak. A sok gonddal küszködő városban július közepén tűntek fel az első hasmenéses megbetegedések, az áldozatok életkorából ítélve az 1-2 éves korúak és az 50 évnél idősebbek között. Az ismeretlen eredetű epidémia, amelynek tünetei 'hasmenés', 'vérhas', 'bélfájás', augusztusban dühöngött a legerősebben, ekkor 46, szeptemberben 21, októberben 16 áldozatot szedett. Novembertől kezdett szűnni és január végével tűnt el, összesen 97 áldozata volt. Az ázsiai eredetű kolera 1830-ban előbb Orosz-, majd Lengyelországban jelent meg először, s innen rövidesen elérte Galíciát. A továbbterjedést meggátolandó, a kormány az év végén lezáratta az északi határokat. Tavaszig semmi baj nem volt, de a határzár feloldása után a betegség megjelent az északkeleti megyékben, s ettől kezdve - az újabb, az ország belsejében meghúzott záróvonalak ellenére - rohamosan terjedt. A hatóság elrendelte az utazások korlátozását, a fertőzött községek lezárását, az épületek fertőtlenítését, a kordonok megerősítését, a postai küldemények fertőtlenítését, július közepére mégis uralta szinte az egész Közép-Tisza vidékét. Illéssy János 66