Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)

TANULMÁNYOK - Elek György: Adalékok Karcag város népesedésének és egészségügyének történetéhez II. 1800-1849. / 39. o.

Halálozások Az anyakönyvek tanúsága szerint a vizsgált időszakban összesen 18912 (református 17264, katolikus 1647) karcagi lakos hunyt el. A következőkben a halálozások évtizedenkénti megoszlását vizsgáljuk, majd kísérletet teszünk a főbb népességapasztó halálokok és a halálozások korosztályonkénti eloszlásának bemutatására. A kutató, feltáró munka során közel kétszáz betegséget, (mint feljegyzett halálokot) írtunk ki a református anyakönyvekből, a katolikus anyakönyvben sajnos csak az 1850-es évek elejétől válik gyakorlattá a halálok feljegyzése. A század első évtizedei továbbra sem könnyítik meg helyzetünket az előforduló betegségek azonosításával, az általános egészségügyi kép megrajzolásához. Az 1800-1809 közötti évtizedekben eltemetett 2661 karcagi lakos között 1509 esetben (56,7%) a kelevényt, a sínlést, a nyavalyát, nyavalyatörést, illetve a dagadozást írták be a halál okaként. Ezek a megnevezések mindössze annyit árulnak el, hogy a halált hosszabb-rövidebb ideig tartó betegség, kóros állapot, fizikai leromlás előzte meg, - ez pedig úgyszólván minden betegség velejárója. A felnőttek esetében természetesen előfordulnak más bejegyzések is, amelyek már közelebb visznek bennünket a valósághoz, de néhány konkrét betegségtől (fertőző betegségek, tüdőbaj, gutaütés stb.) eltekintve, csak az alapbetegség valamelyik jellemző tünetét azonosították, mondták önálló betegségnek. Pontos kép kialakítása ma már lehetetlen, de a rendelkezésünkre álló anyag így is elégséges a halálozások főbb okainak, irányainak felvázolásához. A halálesetek száma a vizsgált fél évszázad folyamán a következőképpen alakult: 54