Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)

ADATTÁR - Papp Izabella: Jászkunsági görög kereskedők végrendeletei a XVIII-XX. századból / 299. o.

eszközökről, berendezési tárgyakról, gazdasági felszerelésekről, olykor a ruházatukról is. Mások csak ritkán sorolják fel kisebb értéktárgyaikat, azokat legtöbbször összefoglalva - fennmaradó minden ingó és ingatlan vagyonom megjelöléssel hagyományozzák a kiválasztott örökösre. Kivételnek számít Orosz Mária végrendelete, aki olyan részletesen taglalja temetésének módját, ruhatárának szétosztását és a lakás felszerelési tárgyait, mintha hagyatéki leltárt készítene, szemléletes képet adva ezáltal karcagi lakásáról. (18. sz. végrendelet) A XIX. századtól készpénzről már ritkán rendelkeztek azon túl, hogy felsorolták, milyen célra milyen összeget szánnak. Demetrovics Anna ezt a következőképpen indokolta 1851-ben: "Ami kevés készpénzt össze szerezhettem nagy szorgalommal - részint a földvétel fölemésztette, részint pedig a Kossuth bankjegy semmivé tette." (14. sz. végrendelet) Ugyanakkor Kondorosi Mihály 1861-ben készült végrendeletében először jelenik meg a modern pénzeszköz, a részvény hagyományozása. (17. sz. végrendelet) A végrendelkezők nagyon fontosnak tartották, hogy temetésükre megfelelő összeg álljon rendelkezésre, ez rendszerint az első helyen szerepel a felsorolásokban. Gyakran részletesen meghatározták a temetés módját, ami anyagi helyzetükhöz alkalmazkodott. "Sorsomhoz illő eltemetésem légyeri''' kérik a szegényebbek, de például Morzál István így rendelkezik: "Kívánom, hogy meghidegült testem a Duna szélin most újonnan itt Pesten épült templomunkban helyeztessen bevett szokásaink és ceremóniáink díszes alkalmaztatásai között, amint lehet, legmódosabban. " (3. sz. végrendelet) Az idők folyamán nem csupán a végrendeletek tartalmában, hanem formájában is változás történik. A korábbi, gyakran 15-20 tételből álló felsorolást egyre inkább felváltja a kevesebb, elsősorban a családtagokra, közeli rokonokra történő hagyományozás. A görög egyházról való megemlékezés azonban mindvégig jellemzi a végrendeleteket. Az eddig előkerült görög végrendeletekről megállapítható, hogy sok hasonlóságot mutatnak a korbeli jászkunsági végrendeletekkel, ugyanakkor számos olyan vonás tükröződik belőlük, ami azt jelzi, hogy készítői fontosnak tartották eredetüket, származásukat, s az új hazában is sokáig megőrizték görög azonosságukat. A végrendeletek közreadásánál a szöveghű közlést választottuk, megtartva a stílusbeli sajátosságokat, szófordulatokat. Ezek sem a végrendeletek készítőire, hanem inkább a korabeli hivatali gyakorlatra jellemzőek, hiszen - különösen a kezdeti időszakban - a görögök nem ismerték jól a magyar nyelvet, szükséges volt, hogy gondolataikat mások közvetítésével foglalják írásba. A fennmaradt 18 végrendeletet időrendben közöljük, így talán jobban nyomon követhető az a 316