Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)

ADATTÁR - Papp Izabella: Jászkunsági görög kereskedők végrendeletei a XVIII-XX. századból / 299. o.

kötelezvényeket hagyományozott örököseinek. Végrendeletéből látható, hogy 1794-ben már ingatlannal is rendelkezett, háza és kertje is volt, s Jászberényben ő nyitotta meg a város első kávéházát, amit egyik fiára hagyott boltbeli áruival együtt. (3. sz. végrendelet) Vaits István is főként árukészletéről és a kereskedelmi, pénzügyi tevékenysége során keletkezett szerződésekről, váltókról rendelkezik, ugyanakkor saját tartozásának befizetését is az örökség kezelésével megbízott gondnok feladatául hagyja. Végrendeletéből és a fennmaradt hagyatéki leltárából pontos áttekintést kaphatunk üzletmenetéről, kiterjedt kapcsolatairól, kereskedelmi és hitelügyleteiről. A XVUL század végén már többen rendelkeztek házzal, földdel a görögök közül, később pedig általánossá válik a végrendeletekben az értékes ingatlanok, szőlők, földek hagyományozása. A jászkunok között élő kereskedők jól érzékelték, hogy az igazi értéket itt a föld jelenti, s maguk is igyekeztek jövedelmükből szántót, kaszálót, szőlőt vásárolni. Szorgalmuk, tehetségük és jó anyagi helyzetük nyomán az 1800-as évek elejére lehetővé vált számukra, hogy maguk is a redemptusok soraiba kerülhessenek. Bár sokan a kereskedést később is folytatták, emellett már a gazdálkodásból, állattartásból is jelentős jövedelmük származott. Kondorosi Pál 1848-ban készült végrendeletéből egy jómódú gazdálkodót és malomtulajdonost ismerhetünk meg, akinek nevén és vallásán kívül már nem utal más a görög eredetre. (12. sz. végrendelet) Diamandi Mária magyar származású férjet választott, nemes Hajdú Ferenc személyében, s 1851ben készült végrendelete jól működő gazdaságról, szántókról, kaszálókról és jelentős állatállományról tanúskodik. Mint a jászkunsági vagyonos, lakosok többsége, lakóházán kívül tanyával is rendelkezett, ahol özvegységében Hajdú Benjámin volt segítségére, ezért egy ökrös szekeret hagyott rá. (13. sz. végrendelet) Ugyanakkor Diamandi Zsófia a XIX. század második felére is megtartotta a kereskedői foglalkozást, bár neki is volt emellett földje és szőlője is. (16. sz. végrendelet) A jászberényi Hadzsi László esetében már semmi sem Végrendelete és hagyatéki leltára megjelent: PAPP Izabella: Egy kunszentmártoni görög boltos hagyatéka 1795-ből. In: Zounuk 8. Szolnok, 1993. 307-334. p. Redemptusok azok lehettek a Jászkunságban, akik 1745-ben földet váltottak. A redempciós összeg helységenként változott. A XIX. században már azokat tekintették valódi redemptusnak, akiknek legalább 25 forintos vagy 10 köblös földjük volt. BANKINÉ MOLNÁR Erzsébet: A Jászkunság társadalma és igazgatása 1745-1848. In: A Jászkunság kutatása 1985. Kecskemét-Szolnok, 1987. 352. p. 314