Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)

TANULMÁNYOK - Bagi Gábor: Szolnok visszafoglalása 1685-ben, és jelentősége a török elleni felszabadító háborúk első szakaszában / 9. o.

mellé véve 24-én hajnalban váratlanul rajtaütött Szegednél a mit sem sejtő törökön. 5 Az összecsapás a keresztény erők teljes győzelmét eredményezte, sikerült a törököt a vártól elvágni, majd a Tiszának szorítani. Némi gondot okozott ugyan, hogy a jobb parton portyára induló mintegy 2.000 török a csatazajra visszafordult, ezeket azonban Mercy szemből, Petneházy ojdalról, Heissler pedig hátulról támadva sikerrel visszaverte. A keresztény erők alig kéttucat halottat és ugyanannyi sebesültet vesztettek. Ahmed pasának mintegy 1.5002.000 embere pusztult el, vert serege maradványai pedig fejvesztve menekültek át a Tisza túlpartjára. Thököly maradék kurucainak embervesztesége jelentéktelen volt ugyan, ám a lóállomány alaposan megsínylette a harcot. A török tábor hadfelszerelésével, élelmiszerkészleteivel a győzőknek jutott, akik azt Szolnok várába vitték. Ahmed pasa a szegedi várat megerősítve Belgrádba vonult vissza, Buda, Hatvan és Eger utánpótlásának biztosítására így gondolni sem lehetett. E sikerek nyomán Mercy altábornagyot a német ezredek zömével hamarosan a Buda ellen induló keresztény fősereghez vezényelték, míg a Szolnoknál maradt mintegy 9.900 főnyi haderőt Antonio Caraffa altábornagy, és helyettese Heissler alá rendelték. A német csapatokat itt a de la Vergne francia gyalogezred (mások szerint a de la Vergne és a Metternich ezredek fele, 5-5 századdal, elvileg 750750 fővel), valamint a Caraffa és a Heissler vértes, továbbá a Castell dragonyos regimentek (teljes létszámban egyenként 800 fő) képviselték. E tiszai csoportosítás zömét alkotó magyar egységek létszámának meghatározása már problémásabb. Állítólag mintegy 6.000 magyar szolgált Barkóczy Ferenc felsőmagyarországi helyettes főkapitány (vicegenerális) Petneházy Dávid és Gombos Imre ezredesek alatt, viszont tavasszal csak 4.500 főt említettek. Itt sorolják fel még Barkóczy helyetteseként Semsey Zsigmond ezredest, Semsey András ónodi kapitányt Sennyei Istvánt, Bagossy Lászlót, Kovács Andrást, Ragályi Jánost, REIZNER J. i.m. 166. és 205. p.; Heissler jelentése 9 kis ágyút, 500 muskétást említ a császáriaknál, míg 4.000 törököt és 1.000 kurucot. ANGELI: Beroberung von Ofen und der Feldzug gegen die Turkenin Ungarn im Jahre 1686. In.: Mittheilungen des K.K. KriegsArchives. Jahrgang 1686. Wien, 1886.; BÁNLAKY J. i.m. 17. és 173. p. MOLLAY K. i.m. 100. és 111. p., SZAKÁLY F., 1986. 13. p. 28