Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 15. (Szolnok, 2000)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Jász-Nagykun-Szolnok megyei iratok (1527-1600) / 303. o.

nemes Jászberényi Végházi [Veghazy de Jazberyn] Pál, László, András és Péter egy apától való testvérek laknak és amelynek a szomszédságában az előadottak szerint keletről Aga Pálnak, nyugatról pedig Fodor Albert alávetetteknek a háza van

2 - együtt az összes hasznával, a jelenleg ahhoz jog szerint kapcsolt valamennyi tartozékával a földbér [census],

3 a taksa [taxa],

4 a királyi adó [contributio regius], úgy a rendes, mint a rendkívüli hadiadó [subsidium], továbbá a kamara haszna [lucrum camerae]

5 teljes fizetése alól, nemkülönben a szolgálatok és más bármiféle teher kivetése, valamint kirovása alól - amelyeket az idők folyamán Őfelsége kamarájához köteles lesz teljesíteni és beadni ugyanazon Végházi Pálnak, Lászlónak, Andrásnak és Péternek örökre, továbbá kegyesen felmentést és szabadságot adott" Az irat tartalmi átírás formájában bemásolás a királyi adományok jegyzökönyvébe. Végig latin nyelvű. OL E-227 Kamarai lt. Libri donationum 2. kötet 793. Az irat alapján több fontos következtetést vonhatunk le. Például továbbra sincs önálló jászkun törvényhatóság, hiszen Jászberény Heves vármegyéhez tartozik. Továbbá a fenti szabadságok nem általában és eleve jártak a jász nemeseknek, hanem egyénenként kellett kiérdemelni. Ebből következik, hogy a Végházi testvérek csak armalis /címeres/ nemesek voltak, akiknek - ellentétben a birtokos nemesekkel /nobiles possessionat/ - nem jártak eleve a felsorolt szabadságjogok Sok jel mutat arra, hogy hasonló státusban voltak a szálláskapitányok is. Azaz a király jobbágyainak a háza /domus providorum/ volt a szomszédságban. A censust /földbért/ a földesúrnak kellett fizetni a föld használatáért évente kettő részletben általában Szent György és Szent Mihály napkor. A taksa a jobbágyszolgáltatások /a robot, a hosszú fuvar, terménybeszolgáltatás, stb.) pénzbeli megváltási értéke volt, amelyet az úrbéri szerződésben kötöttek ki. Ez a megváltási lehetőség a jászkunok egyik fontos kiváltsága volt. A lucrum camerae /a kamara haszna/ országos adó, a kezdetekben az évenkénti pénzbeváltásból származó királyi jövedelem volt, amely az elterjedt pénzhamisítások miatt idővel elapadt. /A magyar törvénykezésben először I. Károly decretumában (1342.

XIX) találkozunk, de már korábban is létezett./ Az említett kiesések pótlására először minden paraszti portára évi 18 dénár összegben vetették ki, ami idővel és esetenként 9 forintra nőtt. Szedhető volt az országgyűlés engedélye nélkül. 1593-tól összeolvadt a hadiadóval /subsidium/. 350