Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)

ADATTÁR - Papp Izabella: Egy város a jászkunsági görögök származási helyén - Kozani / 295. o.

szintén Magyarországon és az örökös tartományokban értékesítettek. A közvetítő kereskedelem nyomán keletkezett haszon jelentős része a szülőföldre került, s nem ritkán ez alapozta meg az otthoni település jólétét, gazdasági, kulturális fejlődését. A magyarok körében sokan ezért károsnak ítélték meg az általuk folytatott ún. tranzitkereskedést, hiszen a vámkedvezmények miatt áruikat jóval olcsóbban tudták értékesíteni a belföldi kereskedőknél. Ugyanakkor tevékenységük nélkülözhetetlennek bizonyult az olyan alföldi területeken mint a Jászkunság, ahol rajtuk kívül egészen a zsidók megjelenéséig nem volt más kereskedő. Magyarországon az első görögökre vonatkozó adatok Erdélyből valók (1545), ahol a XVII. században már kiváltságlevelet kaptak. A királyi Magyarország területén is éltek görögök, de 1660 után a törökök innen kiűzték őket. Legkedvezőbb helyzetük a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon volt, ahol mint hódoltsági területen - török alattvalóként szabadon közlekedhettek, kereskedhettek. A Dunántúlon és a Felvidéken lényegesen alacsonyabb volt a számuk. A törökök kiűzése után a görögök száma csökkent, majd az 1690-es szerb bevándorlással ismét nőtt. 1690-ben I. Lipóttól szabadalomlevelet kaptak, de a belföldi kereskedők panaszai nyomán az uralkodók hamarosan kénytelenek voltak korlátozó rendeleteket kiadni (1725., 1730., 1732., 1740., 1741., 1769., 1772. stb.) ezeknek a végrehajtása azonban a két birodalom mindenkori erőviszonyaitól függött. Mivel a rendeletek többsége ellentétes volt az államközi szerződésekkel, a görögök ezeket figyelmen kívül hagyták, s ahol áruikra, tevékenységükre szükség volt, a hatóságok is elnézően kezelték azokat. Előfordult, hogy egyes rendeleteket ki sem mertek hirdetni, 1747-ben pedig azt az utasítást kapták a hatóságok, hogy oly módon gátolják meg a szabad kereskedést, hogy „a török kereskedőknek e végett ne legyen oka jogosan a Portához folyamodni." A számtalan változatban kiadott rendelet lényege az volt, hogy a görögök csak török eredetű árut árusíthattak nagy tételben, kicsiben BUR Márta: A balkáni kereskedők és árukészleteik a XVIII. századi Magyarországon. In: Ethnographia, 1985. 2-3. 254-256. p. FÜVES Ö. 1972. 20-22. p. ECKHART Ferenc: Kereskedelmünk közvetítői a XVIII. században. In: Századok, 1918. LH. 373. p. 298