Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye történetéből 1326-1524 / 229. o.

a Buda felett alapított, Szent Lőrinc mártírról elnevezett egyháznak és jelesen az ugyanabban a kolostorban a Szent Pál elsőremete renden élő remete testvéreknek - mind az előrebocsájtott örökjogon, mind az ötszáz aranyforint átvétele és megkapása után - átadta, eladta, átírta volna, pontosabban előttünk örökjogon és visszavonhatatlan tartásra, birtoklásra és hasonlóképpen használatra átadta, eladta és átírta; vissza nem tartva magának semmi jogot, jogtalanságot, tulajdonjogot, amit és amelyet ugyanaz a Barbara úrnő saját mondott pusztájában bírt ugyanazon birtokrészeiben bírna, vagy pedig a mások által halasztott [ítélet] következtében a jövőben bírni remélne; ugyanannak a birtokrésznek a birtokjogával, teljes jogon és a jog egészével a fent jelzett Szent Lőrinc mártírról elnevezett kolostorra és nevezetesen az ugyanazon kolostorban élő, szóban forgó remete testvérekre átruházta; ugyanakkor az említett módon magára vállalta a jelzett Barbara úrnő, hogy az említett Szent Lőrinc mártírról elnevezett kolostort és jelesen az ott élő és mondott remete testvéreket az érintett birtokrészek békességes uradalmában megőrzi, megvédi és oltalmazza a saját fáradtsága, fáradozása és költsége árán bármely pereskedő, panasztevő és felperes ellen; ezen levelünk ereje és közhitelű bizonysága útján; kiadatott Szent Urbán pápa, mártír ünnepén [május 26-án], az Úrnak 1516-dik évében." Az oklevél bemásolás a budai káptalan oklevél-nyilvántartó jegyzőkönyvében /protocollum/, latin nyelvű, a bevezető soroktól eltekintve teljes szövegű. DL 106.083 39. A budai káptalan bizonyságlevele Csépa egy részének zálogba adásáról 1517. augusztus 10. Hogy a nemes Margit úrnő, a nemes Gyönki Mosó [Mosso de Gyewnk] Ferenc osztályostársa - tudniillik a néhai nemes Récsei [de Reche] Miklós lánya - előttünk személyesen megjelenve nyilatkozott és önként vallomást tett a következő módon; Itt legfeljebb kettő-három sor maradt ki, amelynek szövege minden bevallás jellegű oklevélben azonos volt, ezért - a káptalani belső használatra - szükségtelen lett volna az ismételt megírás. 286