Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye történetéből 1326-1524 / 229. o.

kiadatott Vácott, Szent János apostol és evangélista ünnepén [december 27-én] az Úrnak 1447-dik évében; Az oklevél 1448. évi átírás, teljes szövegű, latin nyelvű. DL 14.137 20. A budai káptalan bizonyságlevele új szászi és szarvasi birtokrészek átvallásáról 1450. június 15. A budai egyház káptalanja úgy a jelenlegi, mint a jövőbeni összes keresztény hívőnek - a jelenlegi [levelet] majd megismerőnek üdvözletet az igaz megváltóban; a jelenlegi [levelünk] soraival akarjuk mindenkinek tudomására hozni, hogy a nemes Erzsébet nevezetű úrnő - Szászi [de Zaaz] György osztályostársa - valamint az ugyanazon úrnő lánya Anna, nemkülönben fiai Ambrus és Péter előttünk személyesen megjelenve, önként a következő módon vallottak; miszerint ők, a magukban korábban kialakított érett elhatározás alapján a Külső-Szolnok vármegyében, a fent mondott Szász és Szarvas nevezetű falubirtokban bírt teljes birtokrészüket [totales porciones eorum possesionarias in possessionibus Zaas predicta et Zarwas vocatorum in Comitatu Zolnok exteriori existentes, habitas] ugyanazoknak összes hasznával, tudniillik a művelt és a műveletlen szántóföldekkel, legelőkkel, rétekkel, vizekkel, állóvizekkel, erdőkkel, ligetekkel, az azokhoz a birtokrészekhez minden tekintetben és a jog szerint tartozó összes haszonnal, valamint folytonossági joggal; a fent mondott Szászi Péter fiának Mihálynak, általa pedig fiainak: Miklósnak, Benedeknek és Gergelynek, továbbá azok összes örökösének és maradékiknak, a kedvezés testvéri szeretetétől indítva átadták, ajándékozták és juttatták örökös és visszavonhatatlan megtartásra, birtoklásra, továbbá használatra, vissza nem tartva maguknak és örököseiknek azokban a birtokrészekben és tartozékaikban semmi jogot, valamint a tulajdoni hatalom semmilyen részét, pontosabban előttünk minden jogot és a teljes 12,5 oklevélsorban a váci káptalan 1448. január 4-én kelt jelentésének érdemi részét hagytuk ki. Ebből kiderül, hogy a nyomozás és idézés 1447. december 30-án történt és az eset igaznak bizonyult a Békés vármegyében lakó nemesek vallomásai szerint. 259