Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye történetéből 1326-1524 / 229. o.

amely dolognak örök emlékezetére és megerősítésére a jelenlegi kisebb és függőpecsétünkkel megpecsételt - levelünket kiadjuk; kiadatott a fent jelzett bevezetés és beiktatás napját követő tizenhatodik napon [december 3-án], az Úrnak a fent mondott [1410-dikj évében." Az oklevél eredeti, helyenként foltos, de átolvasható, latin nyelvű, teljes szövegű, alul látszik a függőzsinór kezdeti része. A borítóján más kézzel a következő olvasható: "Púra statutio pro Parte Michaelis de Pohamara in territorio de Pohamara". DL 53.560 14. A budai káptalan bizonyságlevele a Maráz falubirtok után járó hitbér és nászajándék megváltásáról 1412. július 9. "Mi a budai egyház káptalanja adjuk emlékezetül a jelenlegi [levelünk] tartalmával tudatva mindenkinek, akit illet; hogy a nemes Ilona úrnő - a néhai nemzetes Szandai Varjas [Waryas de Zonda] Illés özvegye személyesen elébünk állva - magára vállalva testvéreinek, hozzátartozóinak és vérrokonainak terhét és fáradtságát nyilatkozatot tett és önként vallott a következő módon; hogy mivel a tisztelendő és kiváló férfiú Miklós - a szandai pap [presbiter de dicta Zonda] és az ugyancsak Szandai [de eadem Zonda] Péter, tudniillik a mondott néhai Varjas Illés atyafiai - azon száz aranyforint tekintetében, amelyet neki a hitbérért és a nászajándékokért

1 országos szokás szerint fizetni tartoztak, amely neki Ilona asszonynak az ura és házastársa, a megboldogult Varjas Illés Békés vármegyében Maráz falubirtokban

2 lévő teljes birtokrészei után járt - teljesen és minden tekintetben eleget tettek; ezért ugyanaz az Ilona úrnő az említett Miklós papot és Pétert, testvéreit és Péternek valamennyi örökösét a mondott száz aranyforint ilyesféle Magyarul: "[Ellentmondás] mentes iktatás Póhamarai Mihály részére, Pohamara uradalmába". A hitbér /dos/ birtok és birtokjog, amelyet a férj halála esetén az özvegy kapott - fiktív módon - és általában pénzért a legközelebbi vérrokonoknak /a fiaknak/ kellett átadni. A mértéke a férj gazdagságától függött. A házasságba az asszony által bevitt nászajándékokkal /res paraphernalis/ hasonló volt a helyzet, a legközelebbi vérrokonoknak ezt is meg kellett váltani. Maráz /Békés vm./ Mezőtúrtól pontosan délre, a Körös bal partján feküdt. 251