Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

TANULMÁNYOK - Papp Izabella: Kiss Pál honvédtábornok (1809-1867) / 59. o.

1849. április 10-én az I. és III. hadtest Damjanich vezetésével Vác elé ért, s megtámadta az ott tartózkodó mintegy 7000 fős császári hadosztályt.

54 A 3. és 9. zászlóaljaknak itt is alkalmuk volt bátorságukat bizonyítani. A Gombáspatak hídján a tápióbicskeihez hasonló helyzet alakult ki, ahol Földváry Károly és Kiss Pál vezetésével törtek át a cs. kir. vadászok heves golyózápora közben. A csata egyik résztvevője Kársa Ferenc a fiatal önkéntes, naplójában így örökítette meg a rohamot: „Földváry Károly alezredes a 3. z. alj parancsnoka a roham oszlopok élére áll: a lengyel légióhoz ugrat, kezébe veszi zászlójukat, s lelkesítő szavak mellett előre akarja őket vinni. A lengyel zászlótartó gorombán kiragadja a zászlót Földváry kezéből és a lengyelek azt mondják: mi nem megyünk, menjenek a magyarok. Földváry akkor a 9. z. alj elibe áll, s a roham megindul. Földváry alól kilövik a lovat, a roham oszlopok meghőkölnek. Földváry újfent lóra kap, a zászlóaljak előre tolakodnak: a vezér alatt ismét felbukik a ló, a zászlóaljak másodszor is vissza fordulnak. - Most már Damjanich a Desewffy osztályt is előre küldi, s a rohamot mind addig erőszakolni rendeli, míg nem sikerül. Földváry és Kiss Pál alezredesek zászlóaljaik élére állanak s a hídra törnek. Eget verő ordítással rohannak utánnok és oldalt a zászlóaljak. A 3. és 9. z. aljak mint a vihar zúdulnak a hídra, mellettök a Schwarzenbergek a tőtéseknek, elseprik a makacs elszántsággal viaskodó ellenséget. A többi zászlóaljak ellepik a vasút töltését és patak partját s szuronyaik elől rendetlen futásban menekül az ellenség a városba. "

55 A következő ütközetre április 19-én Nagysallónál került sor, amikor a Komárom felmentésére induló sereg véres küzdelemben elfoglalta a falut, s a császáriak jelentős veszteséggel vonultak vissza a Vág mellé. Leiningen és Kiss Pál dandárja egyaránt jelentős szerepet játszott a győzelemben. „Leiningen és Kiss Pál dandárjai gyorsan rohamcsapatokká alakultak és Kazinczy divíziójával kapcsolatban rövid ellenállás után visszanyomták az ellent a helység belsejébe. Itt azonban iszonyú dühös harc keletkezett. Minden házat, minden udvart, minden sövénykerítést külön-külön kellett bevenni, míg az osztrákok a szomszédos halmokról és Nagysallónak még birtokukban lévő hátulsó részéből gránátok és röppentyűk özönével árasztották el a magyarok által már elfoglalt területeket. De a derék honvédek, élükön még derekabb HERMANN R. 1996. 303. KÁRSA Ferenc: Szabadságharcos napló. „A körültem és velem 1848. és 1849. években történt események." (S.a.r. BONA Gábor.) Bp. 1993. 167. 75