Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

TANULMÁNYOK - Papp Izabella: Kiss Pál honvédtábornok (1809-1867) / 59. o.

A tápióbicskei csata a két egymással vetélkedő zászlóalj számára is fontos fordulópontot jelentett, s úgy látszott, véget vet a már-már ellenségessé váló versengésüknek. Leiningen naplójában megörökítette kibékülésük valóban regénybe illő jelenetét is. „Meg kell jegyeznem, hogy ez a két zászlóalj mindig vetélkedett egymással Már a Bánságban volt köztük valami ellenségeskedésféle, irigyelték egymást a vitézség megérdemelt híréért. A kilencesek szerettek dicsekedni és nem engedték, hogy más is érvényesüljön mellettük: a hármasok szolidabbak, komolyabbak voltak, a rend és vidámság mintaképei. ... Mind a mai napig fönnállóit köztük ez a feszült viszony: de mikor a Tápió hídjánál egymást múlták fölül a vitézségben, mikor Földváry kezébe ragadta a 9. zászlóalj lobogóját, megtört a rég tartó harag, és az elismerés kölcsönös kiáltozásban nyilvánult meg: „Éljen a harmadik, éljen a kilencedik zászlóalj. " Most pedig azért jelent meg a küldöttség, hogy forma szerint is ünnepélyesen megtörténjen a kibékülés. A kilencedik zászlóalj lovagiasan elismerte, hogy a mai napért a harmadiké az elsőség: ezek visszautasították és amazoknak tulajdonították - Aztán megesküdtek, hogy örömben, búban, jóban és bajban mindhalálig összetartanak és egymást a veszélyben soha el nem hagyják. "

50 Leiningen szerint a tápióbicskei csata valójában nem volt győzelemnek tekinthető, hiszen csak az I. hadtest hibáját kellett korrigálni, ugyanakkor igen fontosnak tartotta az erkölcsi jelentőségét.

51 A csata amellett, hogy jelentős magyar veszteségeket okozott, azzal a veszéllyel járt, hogy lelepleződik a magyar haditerv. Jellacic azonban ezt nem látta át, s így folytatódhatott a megkerülési terv. Ennek során április 6-án Isaszegnél újabb ütközetre került sor, amely fényes magyar győzelemmel végződött. Kiss Pál dandára fontos szerepet játszott a csata során, bátor helytállása hozzájárult a győzelemhez. Klapka itt is visszavonulásra kényszerült, s a heves küzdelemben mint írja: „...Damjanich gyors pillantással átlátta erőink egyenetlen voltát, s legott segítségemre küldte Kiss Pál dandárját. "

52 Klapka emlékiratában többször is elismeréssel szól Kiss Pál vitézségéről.

53 51 Uo.201. 52 KLAPKA György: Emlékeimből. (S.a.r. KATONA Tamás) Bp. 1986. 211. 53 Uo. 211., 212. 74