Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

TANULMÁNYOK - Kovács István: Lengyelek a szolnoki csatában / 41. o.

dragonyosszázad húzódott elébük, s miután sorait rendezte, szinte poroszkálva megindult az egyre közeledő lengyel dzsidások felé. "Ezt látva, azt gondoltam, hogy miután kellőképpen megközelítettek, azzal lepnek meg bennünket, hogy hirtelen kettéválnak jobbra és balra, s az így szabaddá vált üteg belénk kartácsol. Azonnal rohamot vezényeltem, s a lehető legnagyobb lendülettel törtem az ellenség felé. De mekkora volt a döbbenetem, amikor a két osztrák század, ahelyett hogy az ágyúk torkát megnyitva jobbrólbalról átkarolt volna, szemtől szembe rohamra indult. De az én lendületem hevesebb volt, olyannyira, hogy szétzilálta a nagy rendben attakírozó ellenséges svadronokat" - emlékezik vissza élete első igazi lovasrohamára Poninski. Hogy megnyugtasson minket, így összegezi az eredményt: "A dzsida, az armes blanches (szálfegyverek) királynője, legyőzte a kardot...."

24 A roham során Poninski jóval a százada előtt vágtatott, ezzel is sugallva katonáinak, hogy megtorpanásukkal halálra vagy fogságra ítélik a parancsnokukat. Annak idején Kozietulski is oszlopba fejlődött századát alaposan maga mögött hagyva viharzott az első ágyútelep ellen. De nem volt olyan szerencséje, mint Poninskinak: lovát, mielőtt a spanyol üteget elérte volna, lövés érte, és felbukfencezett. Az esést súlyosabb sérülés nélkül túlélte. Egyébként könnyen járhatott volna úgy, mint a szolnoki rohamban Aleksander Mczewski, aki - miután hasonlóképpen bukott a lovával - a lábát törte, s csak többhavi ápolás után tudott ismét szolgálatra jelentkezni. Szolnoki helytállásáért öt és fél hónap múlva ül. osztályú érdemjelet kapott.

25 Józef Rzepecki főhadnagynak nem a lovát, hanem őt magát érték lövések; két golyótól találva fordult ki a nyeregből. Egy Los nevű altisztet ugyanez a sors érte...

26 Különös baleset érte a roham egyik résztvevőjét, Gustaw Burchardot: elszakadt a kengyelszíja. Burchard Gusztáv az Aradon szerveződő utászcsapat őrmestere volt. Miután a légió csatlakozott Damjanich hadosztályához, a lengyelül, németül, szlovákul és magyarul egyaránt jól beszélő fiatal katonát, aki kiváló lovas hírében állott, Wysocki maga mellé vette futárnak. A rohamhoz csatlakozó ordonánc az említett kellemetlen baleset után a kengyelvasban PONINSKI, W. 1902. 43. WYSOCKI, Józef: Együtt a szabadságért 1848-1849. Wysocki tábornok emlékiratai. A magyarországi lengyel légió részvétele az 1848-as szabadságharc hadjárataiban. Bp. 1993. (Dokumentumok) 212. Pamejtniki jenerala A. Jezoranskiego od roku 1848 do roku 1968. Lwów. 1880. 62. (Továbbiakban: JeZoranski) 49