Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

TANULMÁNYOK - Kovács István: Lengyelek a szolnoki csatában / 41. o.

Tiszán, és intézzen támadást Szolnok ellen. Ugyanakkor Vécseyt arra utasította, hogy csapataival a helyreállított hídon átkelve Törökszentmiklós felől nyomuljon be a városba. Damjanich március 2-án tutajokon és a cibakházi fahídon átkelt a Tiszán, és két hadoszlopban megindult Szolnok felé. Az elővédet Poninski dzsidásszázada, egy huszárszázad és egy vadászszázad képezte. Az egység összetétele nem kis zavart idézett elő, mivel a lengyel lovasokat csak a piros sapka különböztette meg az ulánusoktól. A fehér köpenyes dzsidásokat ezért a lakosság németeknek nézte s a - sötétben németül beszélgetve vonuló - pozsonyi vadászokat szintén. A Damjanich törzskarához érkező hírek alapján - mármint hogy Szolnoktól délre ellenséges csapatmozgást észleltek - az elővédet visszarendelték.

4 (Ehhez az is hozzájárult, hogy - "a bal hadoszlop elvesztvén a tájékozódását a pusztákon, nem érkezett meg a kitűzött helyre.") Poninski óvatosan visszahúzódó elővédje március 4-én délután ért a cibakházi hídhoz. Akkor, amikor a honvédek ismét átkeléshez készülődtek. Hegyesi megjegyzi, hogy "az átkelés megkezdése előtt félórával egész a hídfőig jött az osztrákoknak a lovas őrjárata, de semmi mozgalmat nem vévén észre (...) nyugodtan s rendes lépésben honvédeink szeme láttára tovább ballagott."

5 Hogy ez mennyire volt így, az nem tudható. Előfordulhat, hogy ismét Poninski lovasait nézték németeknek. Figyelemre méltó, hogy Hegyesi Márton a millenniumi időben napvilágot látott könyvében mennyire szívesen időzik annak a jelenetnek az ecsetelésénél, amikor Damjanich a szolnoki csatát megelőzően a Vécsey által mellérendelt 34. gyalogezred parancsnokával, Knezic Károly alezredessel találkozik. A hatalmas termetű, származására nézve szerb tábornok megölelte a vézna kis horvát főtisztet, s azon örvendezett, hogy szláv társa szintén "az igaz ügyért harcol". Knezic azt válaszolta, hogy ő letette az esküt a magyar alkotmányra, s azt meg is tartja haláláig. Megtartotta, s a vértanúhalálban is társa lett Damjanichnak. Damjanich csapatai a Vécsey által támogatására küldött erőkkel már Tószeg és Várkony között csatarendben álltak, s úgy nyomultak Szolnok déli pereme felé. Az elővédet ezúttal is Poninski dzsidásai képezték. Az osztrákok innen annyira nem vártak támadást, hogy még előőrsöket sem állítottak ki. A csapatok fél karéjba fogták a várost, és csendben várták, hogy Vécsey a túlpartról megkezdi a támadást. A jobb szárnyat Wysocki dandárja alkotta. PONINSKI, Wladyslaw: Listy do moich synów.Wspomnienia z ubieglych lat. Kraków. 1902.40-41. HEGYESI Márton: Az 1848-49-iki harmadik zászlóalj története. Bp.1898. 104. 42