Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

TANULMÁNYOK - Nánási Mihály: Mezőgazdaság, politika, népnevelés, népművelés a "fordulat" utáni első években / 275. o.

Rövid jelenetek bemutatásával a színjátszók is fontos feladatot látnak el a kultúragitációban. E jeleneteket többnyire maguk az előadók írják. Ezért - az "Útmutató" szerint - mindenekelőtt a mondanivaló tisztázása fontos. Ezt követi a drámai összeütközés lényegének tisztázása. "A drámában a harc a lényeges, az új és a régi közti harc. ... ügyeljünk arra, hogy a feltétlenül szükséges feszültség meglegyen még akkor is, ha nem kifejezetten két ellenséges tábor képviselője áll szemben, hanem egy új és maradi, ha egy célú és akaratú emberek közti harcról van is szó. Tisztáznunk kell a jelenetben szereplő személyek (alakok) jellemét. Nem elegendő, ha annyit tudunk a szereplő személyekről, hogy pl. gépállomás igazgató, vagy könyvelő, vagy egyéni paraszt, hanem egyéni jeleit is meg kell adnunk. ... jelenetünkben az életet, az életben az újnak a régivel való harcát s az új győzelmét és diadalra jutását kell kifejezésre juttatnunk. Tehát eleven embereket teremtünk még a legrövidebb tréfákban is, akiknek emberi hitele van, s ezen keresztül fejezik ki a tipikus vonásokat is. Ha megtörtént eseményt viszünk színre, akkor ne ragaszkodjunk a meztelen valósághoz, hanem formáljunk azon, hogy ne csak egy esetre, néhány személyre legyen jellemző, hanem minél több ember ismerjen magára a jelenet alakjaiban." Az "Útmutató" figyelmeztet arra, hogy "A drámában nem a jelszó a politikum, nem ez agitál igazán, hanem a helyesen megmutatott életfolyamat, a cselekmény, a szereplő alakok ténykedése. Tehát ne jelszavakat mondassunk alakjainkkal, hanem cselekedtessük őket! - Végül - A jelenetnek lényege a csattanós befejezés. Vigyázzunk, hogy itt ne erőtlenedjünk el, különben az egész jelenet lapos lesz, kielégítetlenül hagyja a nézőt." A kultúragitációs munka megvalósítását számtalan és nagy mennyiségben terjesztett, központilag készített segédanyag biztosította. Ezek jelentős részét egyszerűen csak alkalmazni kellett, vagy bizonyos módosítással aktualizálni. Helyi "müvek" elsősorban a rigmusok készítésében születtek, ezek művészi értéke szerényen fogalmazva is csekély. A kultúragitáció a nagyobb politikai és gazdasági akciókban realizálódott. Mivel ezek egy éven belül is szinte egymást követték, sőt egybefonódtak, ez az agitáció 1949-től és az 1950-es évek elején folyamatosnak tekinthető. Az akciók közül kiemelkedő: a termelési, az aratási, cséplési, a begyűjtésibeszolgáltatási agitáció, nem különben a békekölcsön, a békeagitáció, a termelőszövetkezetek szervezése, valamint a tanácsi és országgyűlési választások. A személyi kultusszal összefüggésben kialakult politikai, gazdasági és társadalmi ellentmondásos helyzetben kellett a megkövetelt kultúrfeladatokat teljesíteni, ez azonban a népmüvelésnek is rendkívül súlyos presztízsveszteséget okozott. 290