Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)
TANULMÁNYOK - Nánási Mihály: Mezőgazdaság, politika, népnevelés, népművelés a "fordulat" utáni első években / 275. o.
beiktatni és hetenként egy szórakoztató rendezvényt is, nem feledkezve meg a filmvetítésről sem." 19 Az adott viszonyok között lényegesen változott a kiadott könyvek összetétele és mennyisége. Ezt már az 1950-es adatok is tendenciózusan jelzik. Míg 1948 II. felében 2900 könyvet, brosúrát adtak ki 11,5 millió példányban, addig 1950-ben ezek az adatok 6400-ra és 63 millióra növekedtek. Jellemző, hogy milyen művek jelentek meg nagyobb példányszámban. így: Az SzK(b)P története 530.000, Sztálin: A leninizmus kérdései 175.000, Sztálin összegyűjtött műveinek kötetei 100 - 100.000, Lenin Művei I. k. 50.000, A Rákosi per 235.000, Illés Béla: Kárpáti rapszódia 100.000, Solohov: Új barázdát szánt az eke 80.000 példányban álltak az élen. 20 A későbbiekben jellemzően megszaporodott a politikai, ideológiai, gazdasági és népművelési célokat szolgáló brosúra - irodalom. Jelentős szerepet töltöttek be a nagy számban megjelenő aktuális témákkal foglalkozó plakátok, szórólapok, amelyekből elsősorban a mezőgazdasági munkákkal, a begyűjtéssel foglalkozók emelhetők ki. Ugyancsak, tartalmilag ezek a témakörök uralták el - az országos lapokhoz hasonlóan - a megyei és helyi újságokat (Szolnokmegyei Néplap, Új Kunság (Túrkeve), Új Úton (Karcag). A már idézett megyei "Útmutató" viszonylag részletesen foglalkozik a kultúragitáció módszertani kérdéseivel. Megállapítja, hogy a kultúragitáció "... rendkívül fontos szerepet tölt be ... mert látványos és szórakoztató jellegénél fogva képes nagy tömegeket vonzani, gyorsan reagál az eseményekre, gyorsan mozgó ... harci egységekkel oldja meg feladatát." A formák között első helyen szerepel a "tömegművészeti" munka, amely magába foglalja a színjátszó, ének-, zenekarok, néptánc- és bábcsoportok szerepeltetését. Hangsúlyozza a dokumentum, hogy "... ne legyen egyetlen agitációs megmozdulás sem ahol egy-egy ének-, zeneszám, szavalat, vagy táncszám segítségével ne élénkítenénk a hallgatóságot!" Sajátos agitációs eszközként jelenik meg a rigmusbrigád. Ez, általában 6-8 főből álló, többnyire zenekísérettel (harmónia, furulya, hegedű, citera) működő kultúrcsoport. Fontos ennek az együttesnek a politikai irányítása, továbbá az, hogy tagjai között ne legyen olyan, aki valamilyen oknál fogva maga is bírálatra szorul. A népi tánccsoportok, énekkarok, zenekarok mellett jelentőséget tulajdonítottak a bábcsoportok szerepeltetésének is olyan meggondolásból, hogy "... a jól 19 Uo. 20 RÉVAI József: Kulturális forradalmunk kérdései. Bp. 1952. 26. p. 287
