Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)
TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: Közbirtokosságok a Jászkun Kerületben / 185. o.
Az egyénekre nem telekkönyvezett földterület különféle közösségi hasznosítását Félegyháza birtokjogi viszonyainak példáján mutatom be, de a folyamat hasonlóan zajlott más jászkun településeken is. Természetesen a különböző földtulajdonok arányai és nagyságuk, esetenként bizonyos mértékig fajtái is változtak a település helyi sajátossága, gazdálkodási módja függvényében. Kiskunfélegyházán ~ Félegyházán azok helyett, akik vállaltak redempciót de elmentek vagy nem fizettek, a megváltásra felvett kölcsönt a közös kasszából fizették meg s ezt úgy tekintették mint a település redempcióját. 3 Az így kifizetett megváltási összegre - 3.233 Ft -jutó földet a község használta, s a communitas tulajdonaként teiekkönyvezték. A teljességgel községi célokat szolgáló földek, a megváltásba befizetett összeg ellenértékeként, községi magántulajdonnak tekinthetők. Községi tulajdon lett: 1. a ferencszállási osztatlan pusztában kiszakított községi tanyaföld, 2. a parochial is és a kantoralis földek, 3. a községi közösségi célú ingatlanok. Nem teiekkönyvezték ugyan a község nevére, de községi tulajdonnak tekintették a belterületet, azaz a ki nem osztott házhelyeket is. A jászkun helységeket az 1746. május 4-én kiadott királyi rendelet kötelezte arra, hogy községi irányítás alatt a községi kiadások fedezetére és a szegénység megsegítésére külön majorsági gazdálkodást folytassanak. E célra földelkülönítés Félegyházán csak 1795-ben történt. Ekkor a rossz gazdálkodás miatt a csőd szélén álló elöljáróságot a Jászkun Kerület utasította a majorsági gazdaság létrehozására. Az intézkedés hatására alakult ki a város felső földje, amelyen a conventionalisok számára gabonát termeltek. Tényleges területe 84 kh. 75 négyszögöl volt. Valamivel hamarabb már 1786-ban is tulajdonosként használta a város, s 1795 után is tulajdonában maradt a "külső ferencszállási kaszáló" akkor 383 kh. 65 négyszögöl területe. A város tulajdona volt a fentieken kívül egy 18 kh-as nádaskert, amit később eperfákkal betelepítettek és Nagy-epres néven vált ismertté. A földbirtoklás viszonylag tiszta áttekinthetőségét a beneficiumok közös tulajdonba jutása bontotta meg. Azzal, hogy a megváltáskor kollektív nemességet nyert a terület, a királyi kisebb haszonvételeket is megváltott Bács-Kiskun Megyei Levéltár Kiskunfélegyháza lt. I. 2477/1882. /Továbbiakban: BKML Kf./ 188
