Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

TANULMÁNYOK - Bagi Gábor: Adalékok a katonaállítás eredményeihez és sajátosságaihoz a Jászkun Kerületben 1848/49-ben / 9. o.

kijelentették, hogy "az egész hadjárat (t.i. háború) alatt - tartson az bár 10 évig - örömmel szolgálandanak, de magukat határozott évekig lekötni nem igen hajlandók". Az önkéntesi rendszer országos megszüntetése nyomán december végén itt is nyílt lázongás tört ki, amit súlyosbított, hogy az önkéntesállítás feltételei (szolgálati idő, foglalópénz, napidíj összegei) községenként eltérőek voltak. A települések zöme a zavargások hírére az egységesített feltételeket a honvédek közé álló nemzetőrökre is kiterjesztette. így január utolján a szolgálatot vállalók végül a reguláris 65. honvédzászlóaljba olvadtak be.

30 A császári sikerek nyomán felgyorsított toborzás 1849 elején okozott kínos incidenst, mikor a szabad lovascsapat alakítására biztosi /vagy segéd kormánybiztosi?/ megbízást kapott - a magát rendszeresen kormánybiztosnak nevező

31 - Takács István Karcagon tartott toborzó beszédet. Kijelentéseit sokan úgy értelmezték, hogy a jelentkezőknek szabad más borát inni, lovát maga alá elfoglalni, s csak az ilyen ember lesz eztán redemptus birtokos. Ez a jelenlévők egy részében joggal keltett megütközést. Amikor rendbontásokra került sor, Takács letagadta szavait, ám Kálmán Sándor nádori alkapitány

32 meghazudtolta a kormánybiztost, s nép lazítással vádolta meg: "de bizony mondta, - pedig ollyanokkal nem kell néplázítani, mert aki azt teszi, azt én lecsukatom". Takács erre a Honvédelmi Bizottmányhoz fordult, Kálmánt hazaárulással vádolva meg. Kossuth Ujházy László vezetésével bizottságot küldött Karcagra, mely a vizsgálat idejére hivatalából felfüggesztette, s házi őrizetbe helyezte a népszerű alkapitányt.

33 Kálmán az őt igazoló vizsgálat után visszanyerte hivatalát, ám Kossuth rehabilitálását közlő levele felért egy erőteljes megrovással.

34 HERENDI J. 1901. 67-69.; Zádor B. 1993. 88-89. OL 1848/49-es Minisztérium Lt. H-132. Jászkun Kerület. 4. tétel, sz. n. Életrajzára lásd: BAGIG. 1991. 93. ELEK György: Egy város a hátországban. Karcag 1848-49-ben. Karcag, 1998. 64-66. 1848. Évi Irományok, (szerk.: TÓTH Tibor) Szolnok, 1979. 39. sz. - A Takács-Kálmán afférnak az 186l-es országgyűlési választások idején volt egy kései következménye. Kálmán Sándor ekkor már nem élt, vagyonát unokaöccse Papp Mór örökölte, aki 1848 után ismét a karcagi választókerület képviselője kívánt lenni. A választást egy bizonyos Takács Istvánnal szemben meg is nyerte, ám a vesztes petíciót nyújtott be ellene. Ebben többek között Papp bűnéül rótta fel, hogy az önkényuralmi időszakban császári közjegyzőséget vállalt, s hogy karcagi választási gyűlésén ellenfelei megsebesítették. RUSZOLY József: A választási bíráskodás Magyarországon 1848/1849. Bp. 1980. 60. és 185. 17