Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)
TANULMÁNYOK - Bakos Péter: A jászok a Kárpát-medencében 1526-ig / 147. o.
tipológiai felméréseinek eredményeként öt embertani típust jelöl meg a jász etnikum embertani jellemzésére. 20 A turanid típus 23,2 %-a, a pamíri típus 7,4 %-a és az orientálóid típus 4,9 %-a a jászok ősi közép-ázsiai alaprétegére utal; a turanid típusnak itt egy speciális változata, az alföldi forma van túlsúlyban. 21 Kaukázusi népekkel való keveredésre utal a 8,7 %-ban meghatározott armenid típus, amely itt 2,6 %-kal magasabb az összes felmért magyarországi lakosok tipológiai megoszlásának átlagánál (6,1 %), és a 3,5 %-ban meghatározott dinaroid típus, melynek itt egy speciális, a jászokra jellemző turanid típus felé hajló változata alakult ki. 22 A jászok ősi etnikai-embertani jellegét leginkább a Felső-Jászság, különösen Jászszentandrás bennszülött lakossága, ezen belül is elsősorban a férfiak őrizték meg. Jellemző rájuk a magas termet, a magas áll és a keskeny orralap. A járomív- és állkapocsszöglet-szélesség kisebb mint a jászberényi HENKEY Gyula a méretek (testmagasság, ülőmagasság, fejhossz, fejszélesség, homlokszélesség, járomívszélesség, morfológiai arcmagasság, állkapocsszöglet-szélesség, orrmagasság, orrszélesség) felvételét MARTIN technikájával, a szemszín rögzítését MARTIN-SCHULZ szemszíntábla alapján, a hajszín rögzítését FISCHER-SALLER hajszíntábla alapján, a morfológiai jellegek felvételét MARTIN és WENINGER előírásai szerint végezte. A Kr. e. VI. században létrejött Kang-kü birodalom területe: Közép-Ázsia, pontosabban az Aral-tótól, a Szir-darja középső folyásától keletre fekvő, a Taskenttől északnyugati irányban húzódó Kara-tau hegység és a Szir-darjába ömlő Csu folyó tájéka. A birodalom az alánok törzsszövetsége, melyben az aszik törzse kap vezető szerepet. CZEGLÉDY Károly: Nomád népek vándorlása Napkelettől Napnyugatig. Bp. 1969. (A jászok ősi közép-ázsiai alaprétegével kapcsolatban lásd: LIPTÁK Pál: Zur Frage der anthropologischen Beziehungen zwischen den mittleren Donaubecken und Mittelasien. In:Acta Orientalia Hungária V.1955.) A Kr. e. XVI-VII. században fennálló közép-kaukázusi bronzkornak nevezett kábán kultúra népességét a Kr. e. VII. században északról az iráni szkíta-szarmata törzsek hatása éri. A kábán kultúra népének a szkíta-szarmata törzsekkel történő összeolvadása a Kr. e. III - Kr. sz. I. század folyamán játszódik le. Az alán törzsszövetség az ászi törzs vezetésével a Kr. e. II. században kiterjeszti hatalmát a görögök által birtokolt Szogdiára és Baktriára. A Kr. sz. I. században a nyugatra terjeszkedő alánok átkelnek a Volgán és az élénkülő hun támadások következtében a Kaukázus északi előterébe kerülnek. A IV. századi hun támadás végleg megdönti az aszik birodalmát, és az egyes törzsek különböző új törzsszövetségi birodalmak részévé válnak. Az iráni alánok és ezen belüli aszik összeolvadása az iráni kabán-szkítaszarmata ötvözettel, már az I. században elkezdődik, s az így létrejött kaukázusi nép az oszét, a jász nép őse. Uo. Ennek a történelmi epizódnak az emlékét őrzi a Kaukázus elnevezése: "Jas'skyje gory" azaz "Jász hegyek". MELICH J. 1912. 198. (A korai szarmaták genezisével kapcsolatban lásd: SZMIRNOV K. F.: A korai szarmaták eredetének kérdéséhez. In: Szovjet régészet XV. 1959. 47-65.) Értékes forrás a jászok kaukázusi hazájáról szóló, Pesten 1830-ban megjelent: "Ó GYALLAI BESE János Negyedik tudósítása Kaukaz hegye vidékéről Hazafiaihoz." In: VÁSÁRY István: Ó-Gyallai Besse János Kaukázusi tudósításai. Bp. 1972. 150
