Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)
TANULMÁNYOK - Szabó Antal: Adalékok Törökszentmiklós történetéhez különös tekintettel az 1848/49-es forradalom és szabadságharcra / 117. o.
- Ki maga itt Barátom? _ Én vagyok a Bíró -felelte. Ekkor Kossuth így felelt: - Sok a baj igaz, pedig most még csak ugarolunk, de hogyha a darvak ellepik a vetésünket, akkor lesz csak sok baj!"^° Másik ilyen fennmaradt esemény: "Dembinszky 1849 tavaszán a szolnoki ostrom előtt a Rimaszombathy, később Tóth István féle házban lakott, /ma a Battyhyány utcában/ Mikor az ostromra készültek, reggel tele volt az utca a háztól kezdve, még itt is őelőttük. A kapun úgy mentek ki, hogy az édesanyja megfogta a kezét és közel mentek a Rimaszombathy házhoz. Látta, amint Dembinszky fehér lovon kijött a kapun. A ló a két hátsó lábára ágaskodott, és Dembinszky úgy adta ki Szolnok megtámadására a parancsot. Egy huszár csapat Cibak felé, egy Szanda felé indult, egy pedig Szórónál kelt át a Tiszán. " 49 /A tévedések mellett is van valóság alapja a történeteknek./ Szintén helyi történet a következő: "1848/49. Akkor volt a magyarnak szabadsága. Minden háznál mértek valamit. Ide hordták az ennivalót messziről, még Mezőtúrról is. Kalácsot szekérrel, mert a katonák megvették. Az ő udvarukon is vágtak egyszer a katonák marhát. Már meg is nyúzták, és éppen porciózták volna ki, mikor doboltak. A katonák mind otthagyták a húst amint volt, szaladtak sorakozni. Nekik kutyájuk volt, és hogy az el ne vigye, édesanyja odaállította egy bottal a húst őrizni. A katonák aztán visszajöttek. Csak próba sor okozás volt. "*" /Ez a történet is megtörtént eseményt idéz fel, hiszen Vécsey is többször riadóztatta itt seregét./ A hadvezetés szükségét látta annak, hogy a frontok közelében a betegek, sebesültek ápolására alkalmas helyeket szerezzenek. Ilyen lehetőség helyben az Almásy-féle ispotályban volt. Az épület a mai katolikus templom, illetve iskola mellett a szolnoki úton volt. Parancsnoka és átszervezője bécsi polgár, százados orvos Joseph Fridrich Ditmayer volt. 1849. január 29-én nyitották meg. Ide hozták ápolni, gyógyítani a szolnoki csatában megsebesülteket /valószínű, hogy 45 H. Gy. Adattár - Butyka Béla jegyzetei /gyűjtése alapján 49 uo. 50 Uo. 134
