Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 12. (Szolnok, 1997)

ADATTÁR - Oroszi Sándor: Az 1883. évi XX. törvénycikk alapján működő Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei vadásztársulatok / 377. o.

OROSZI SÁNDOR AZ 1883. ÉVI XX. TÖRVÉNYCIKK ALAPJÁN MŰKÖDŐ JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK VÁRMEGYEI VADÁSZTÁRSULATOK A vadászattörténeti kutatások eddig kevés gondot fordítottak az ország jelentős részén működő vadásztársulatok históriájának feltárására. Itt nemcsak a társasági élet hétköznapjai, a vadászattal, vadgazdálkodással összefüggő kérdések tisztázása hiányzik, hanem a szervezeti keretek kialakulásának története, a működésük alapját jelentő szabályzatok feltárása is. Ez a történeti feldolgozás pedig szükséges lenne, hiszen az ország középső, elsősorban alföldi vidékeire a vadásztársulatok alakítása, a vadásztársulat szervezeti keretei között folytatott vadászat volt a jellemző mind az első világháború előtti időszakban, mind a két világháború között, azaz az 1883. évi vadászati törvény érvényességi idejében. Egy korábbi közleményünkben a nagykunsági vadásztársulatok megalakulását, szervezeti szabályait tekintettük át.

1 Most folytatjuk a vizsgálódásunkat azzal, hogy a példákat az egész egykori vármegye területéről vesszük, s elsődlegesen a szervezeti fejlődést próbáljuk meg nyomon követni. I Az 1872. évi IV. törvénycikk szerint a földterület vadászterületté vált, s a vadászati jogot a földtulajdon elválaszthatatlan részének tekintették. Vadászterületet azonban legalább 100 kh-on (57,6 ha) lehetett kialakítani, az ennél kisebb földeken társulni kellett a vadászati jog gyakorlására. Ez utóbbi határt az 1883. évi XX. te. 200 kh-ra (115,1 ha) emelte, s ha a földtulajdonosok nem vadásztak, akkor a vadászat jogát kötelezően bérbe kellett adni. A bérletet aztán akár egyéni bérlőnek, akár a vadászati jog bérletére szövetkezett társulatnak értékesíteni lehetett. Ezek voltak azok a jogi feltételek, amelyek alapján a OROSZI Sándor: Az első nagykunsági vadásztársulatok. In: Zounuk 10. Szolnok, 1995. 325-340. 377