Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 12. (Szolnok, 1997)
ADATTÁR - Benedek Gyula: Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye volt hevesi részeinek 15. századi történetéből (1401-1500) / 269. o.
tartozékának bármilyen néven nevezett, teljes csorbítatlanságával - kivéve csupán a Tárna nevezetű folyóban, a mondott Borsóhalma falubirtok határán belül általa bírt vízimalom negyedrészét, 6 a mondott Borsóhalma falubirtokhoz és a kapitánysághoz kapcsoltakból és tartozni rendeltekből azt a negyed malomrészt ugyanaz a Pethe Péter magamagának, mondott fiainak és unokáinak visszatartotta - a fent nevezett Beké Györgynek, hasonlóképpen Beké Mihály fiának Lászlónak, az érintett szentgyörgyieknek, a boldogházai szóban forgó Tantó Máté fiának a másik Györgynek, továbbá a néhai Bartalos Imre Anna és Katalin úrnőinek, nemkülönben a gyakran mondott borsóhalmi, ugyancsak Bartalos másik Annának, Istvánnak, Mártának és Demeternek, azok valamennyi örökösének és maradékának átadta, átengedte, azokra átruházta és azokat ugyanazok tényleges és békés birtokába és nyugodt birodalmába behelyezte mindazonáltal olyan közbe iktatott feltétellel, hogy Pethe Péter, a maga egész életében a kapitányság minden kötöttségétől és bármely más terhétől, tudniillik annak a Borsóhalma kapitányságnak a tekintetében és hasonlóan a többi filiszteus kapitányok cselekvési és vállalási kötelezettségétől kiváltott, mentesített és mindenben felszabadított legyen a szóban forgó Beké György és László, nemkülönben Tantó másik György és az előbb mondott nemes úrnők, tudniillik az összes többi kapitányok, 7 valamint ugyanazok örökösei által - pontosabban adja, átengedi, átruházza és azokat ugyanazon kapitányság és falubirtok birodalmába tánylegesen behelyezi, azoknak az előbb mondott tartozékaiban semmi jogot, a birodalomnak semmi jogfolytonosságát magamagának, fiainak és unokáinak a hátra lévő időben - kivéve a fent írt negyed malomrészt - vissza nem tartva, sőt az egész jogot, a jognak teljességét, amit és amelyet ő, mondott fiai és unokái azokban bírtak volna, vagy a jövőben remélhettek volna bírni, a szóban forgó mindkét nembeliekre, [Beké] Györgyre és Lászlóra, továbbá a fent mondott úrnőkre előttünk teljes joggal átruházta, ezen levelünk ereje és közhitelű bizonysága útján, amelyre hiteles pecsétünk van rányomva; kiadatott Budán, az apostolok oszlása ünnepén [július 15-én], az Úrnak 1484-dik évében" Az oklevelet mi nem találtuk az Országos Levéltár Mohács előtti gyűjteményében. Ezt utoljára és eredetiben Gyárfás István láthatta 1883-ban a jászberényi városi levéltárban. Közlése szerint az oklevél borítóján a következő szöveg volt olvasható: "Litterae Donationales de et super possessione Borsohalma, eiusdemque possessionis Molendini quarta parte Az eredeti latin szöveg így hangzik: "demptam dumtaxat quartam partem molendini in íluvio Tharna vocato intra metas dictae possessionis Borsohalma decurrentehabiti". Tehát egy szállásban több kapitány lehetett? 337
