Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 12. (Szolnok, 1997)
TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Adalékok Jász-Nagykun-Szolnok megye vasúti fővonalainak kiépítéséhez / 9. o.
legvárosiasabb települése sohasem lett vasúti csomópont. Pedig, ha az 1850-es évek vasúti tervei maradéktalanul megvalósulnak, Jászberény a keleti országrész egyik legfontosabb közlekedési csomópontjává vált volna, amely húsz évvel később a megyerendszer területi átszervezése idején valószínűleg megyeszékhely marad. Az 1856. november 10-én kibocsájtott engedélyokirat szerint a Tiszavidéki Vasúttársaságnak 1858 végéig kellett volna a szolnok-debreceni vonal építését a Tisza bal partjáig befejezni, a bal parttól Szolnok indóházáig csak 1862 végére épült volna meg a vasút. 69 Bár levéltári forrásaink nincsenek erről, valószínűleg állandó vasúti hidat terveztek a Tiszán és a Zagyván, melyek megépítését az engedményesek csak hosszabb határidőre vállalták. A vasúti munkálatokat az eredetileg kitűzött terminusnál jóval rövidebb idő alatt befejezték és 1857. november 23-án a szolnok-debreceni vonalon megindult a forgalom™ A Tiszán és a Zagyván ideiglenes fahidat létesítettek, Szolnok belterületét pedig messze elkerülő pályaszakaszt és új állomást építettek. A nagy sietséget a krími háború miatt előtérbe került stratégiai szempontokon kívül a tiszántúli, elsősorban a debreceni gabonakereskedők és állattartó birtokosok érdekei indokolták. Az orosz-török háború ugyanis Magyarországon növelte a mezőgazdasági termények, s különösen a gabona árát, de a kedvező piaci lehetőségeket csak a Bánátban tudták igazán kihasználni, mert arra már épült vasút. A Tiszántúlon a gabonaár alacsonyabb maradt, mint Temesvár környékén és a termékfelesleget a megnövekedett igény ellenére sem tudták eladni. 71 Ezért gyorsították fel a tiszántúli vasútépítéseket és lemondtak a költségesebb, hosszabb ideig tartó, de feltétlenül megtérülő beruházásokról, mint például az állandó vasúti hidak építése. A szolnok-debreceni vonalon a földmunkák a megerősítésre szoruló kunlaposi szakaszon kívül már nagyjából befejeződtek. Az Osztrák Államvasút a telegráfhálózatot is jórészt kiépítette. A Tiszavidéki Vasútra hárult viszont a sínek fektetése, az átereszek, vasúti átjárók, állomások, őrházak, fűtőházak és hidak megépítése. A kavicságyazat és a vágányok építését négy fővállalkozó, Schwarz, Kunwald, Liszkay Sámuel és dr. Luzatkó Markó végezte. Alvállalkozóként pedig Marasich Dénes mérnök, Schwarz Mátyás, Lőwy József, Martinus mérnök, Meisels Budapesti Hírlap, 1857. nov. 22. 1. POGÁNY M. 1980. 27. Pesti Napló, 1856. márc. 27. 1-2. 28
