Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 12. (Szolnok, 1997)

TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Adalékok Jász-Nagykun-Szolnok megye vasúti fővonalainak kiépítéséhez / 9. o.

akinek közvetítésével a vasúttársaság és a karcagi tanács között végre létrejött az egyezség. 1000 nyers tégla után 2 forint 30 krajcár illette a város pénztárát és a vasúttársaság összesen 500 ezer tégla égetésére kapott engedélyt.

54 A téglaégetéssel kapcsolatos viták később sem csitultak el teljesen, mert a vállalkozók a megállapodásban rögzített árnál kevesebbet fizettek. 1855-ben például az egyik alkalommal 8000 tégla után 16 pengőforintot, máskor 50 ezer tégla után 85 pengőforintot utalt át a Bécsi Központi Vasútépítő Igazgatóság a karcagi adóhivatalon át a város pénztárába,

55 mely összeg bizony csak 2 forintot, illetve 1 forint 70 krajcárt jelentett 1000 téglára átszámítva. Ez a két forint körüli ár a városi tanács minden igyekezete ellenére állandósult, a testület tagjai hiába hivatkoztak arra, hogy Kisújszállással ellentétben Karcagon kevés a téglavetésre alkalmas föld, ezért a vállalkozóknak a nyerstéglák után többet kellene fizetni.

56 A vasútépítők, hogy a téglaszükségletet fedezzék, a karcagi tanács jóváhagyása nélkül is termeltek ki földet. 1856. június 16-án kötött szerződés szerint Eisenberger Mór vasúti vállalkozó 50 hold gyep hantolása miatt 2000 pengőforint kártérítés megfizetését vállalta, továbbá kötelezte magát, hogy minden újabb négyszögöl terület felhantolásáért 2 pengőforintot fizet be a város pénztárába. Eisenberger ezt az ajánlatot azonban csak a karcagi elöljáróság sok utánajárása, a nagykun járási kapitány személyes fellépése és a perrel való fenyegetés hatására tette meg.

57 A fentiekből kitűnik, hogy az 1745. évi redempciótól kezdve önálló gazdálkodáshoz szokott nagykun városok a vasútépítés kínálta lehetőségeket igyekeztek maximálisan kihasználni. Ezzel szemben a kamarai tulajdonba került Szolnok elöljárósága a vasútépítést meglehetős közönyösséggel fogadta, sőt a már meglévő pest-szolnoki vonal és a tíz éven át végállomásnak, illetve átrakóhelynek számító indóház forgalmát sem használta ki kellőképpen. Augusz Antal pesti kerületi főispán, 1851. április 26-án rendeletben kötelezte Szolnok városát, hogy amíg az indóházzal átellenben lévő Koppély-féle telken a kincstár által engedélyezett vendéglő fel nem épül, "... a vaspályán megérkezendő vendégeknek szükséges szállásáról és egyéb szükségletekkeli kellő ellátásáról SZML Karcagtanácsülési jegyzőkönyv 1854/103. sz. SZML Karcag tanácsülési jegyzőkönyv 1855/313. és 1855/357. sz. SZML Karcag tanácsülési jegyzőkönyv 1854/103. sz. SZML Karcag tanácsülési jegyzőkönyv 1857/331. sz. 24