Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 12. (Szolnok, 1997)
TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Adalékok Jász-Nagykun-Szolnok megye vasúti fővonalainak kiépítéséhez / 9. o.
kicövekelték. 37 1857-ben azonban a vasúttársaság mégis Szolnok lakott övezetének elkerülésével, teljesen új, félkörös irányban építette ki a vasutat, amely az Alcsi-pusztán már előbb elkészült szakaszba a jelenlegi Verseghy úttól néhány száz méterre keletre csatlakozott be, árvízvédelmi töltésnek meghagyva a század-fordulón megépülő városi vízműig húzódó pályaszakaszt. Az eredeti terv megváltoztatásának okát az eddigi helytörténeti feldolgozások a szolnoki elöljáróság hathatós fellépésének tulajdonítják. Ezt a feltételezést a levéltári források közvetlenül nem igazolják. Szolnok város megmaradt tanácsülési jegyzőkönyvei és a Magyar Országos Levéltár abszolutizmus kori iratai a helyi elöljáróság esetleges próbálkozásairól semmilyen adatot nem tartalmaznak. A szolnoki tanács bizonyíthatóan csak a vasúti mérnökök önkényes területfoglalásai és semmiképpen sem a vasútvonal továbbépítésének iránya miatt tiltakozott. Valószínűbb, hogy az anyagi szempontok mérlegelése, a belterületi kisajátítások magas költsége késztette a Tiszavidéki Vasúttársaság vezetőségét az elkerülő szakasz és az új szolnoki pályaudvar megépítésére. Ez a tervmódosítás ugyanis 300 ezer forinttal csökkentette a vasútépítés költségeit. 38 A szolnok-debreceni vasút munkálatai 1852-53-ban az egész vonalon megkezdődtek. A Magyar Országos Levéltár abszolutizmus kori iratanyagában fennmaradt építésvezetőségi jelentések kezdetben havonként, majd később kéthetes bontásban közlik a munkásokra és az elvégzett munkákra vonatkozó adatokat. 1852 őszén az egész vonalon 6000, 1853 szeptemberétől december végéig 6500-9500 a munkások száma. 1854 tavaszán 9000 fő, de júliusban, aratás idején 1000 főt sem érte el létszámuk. 1854 decemberében 1000, 1855 júliusában pedig csak 226 ember dolgozott a vasútvonalon. 1856-ban ismét nagyon sok munkást alkalmaztak, márciusban több, mint 4000, áprilisban 6000, májusban pedig már 8000-et is meghaladta létszámuk. 39 Az építésvezetőségi jelentések az adatokat négy szakaszra osztva közlik. A szolnoki Zagyva-hídtól (a Vártemplomtól keletre a jelenlegi Vízmű területétől) Törökszentmiklósig, Törökszentmiklóstól a karcagi Pingyó csárdáig, majd innen Kábáig és végül Kábától Debrecenig terjedő szakaszokra osztották fel az épülő vasútvonalat. A jelentések szerint az építkezés során a legtöbben és leghosszabb ideig a Pingyó csárda és Kába között dolgoztak. A földmunkákat 1852-ben itt 37 Uo. 215. 38 Az elkerülő szakasz kiépítésének körülményeit SZDCSZAI Mihály: Vasúti állomásépületek Szolnokon című tanulmánya ismerteti. 39 Varia Museologica, 1996. 217-218.; OL D. 122. 1854. 781. csomó. X. E. kútfő, 7999. sz. ; OL D. 122. 1855. 782. csomó, X. E. kútfő, 10.605. sz. 20
