Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Botka János: A jogállás és katonai szolgálat kapcsolata a kunok és jászok török hódítás előtti történetében / 65. o.

elősegítette gyors mozgósításukat. Hasonlóak voltak a körülmények a jászok esetében is. A Szolgálat, illetve a katonai részvétel formái, területei a következők voltak: - általános insurrectio (honvédő felkelés, valamint külföldi hadjáratok, zsoldért); általában családonként l-l vitéz jelenlétével, - particuláris felkelés (háború alkalmával kollektív katonaállítás, meghatározott létszámú lovas-íjásznak a királyi sereghez történő küldése, - a királyi kíséretekhez és az uralkodó testőri egységeihez való hozzájárulás (zsold, birtokadományok), - egyéni zsoldosok. Kutatásaink alapján megállapíthattuk, hogy a betelepített etnikumok katonai kötelezettségeit hosszú időkön át alapjaiban a szokásjog s a király és közvetlen környezetének döntései (az érintettekkel elfogadtatva) alakították, határozták meg. A kunokkal és a jászokkal szemben támasztott katonai követelmények sem voltak kellően rögzítve. (Jogaik módosulása is jelentősen összefüggött ezzel a körülménnyel.) Mindez az uralkodó és környezete számára előnyt jelentett, a pontosabb törvényi keretek kialakítására ezért nem is törekedtek. így könnyen "elérhetőek" voltak, s hadi erejük felhasználása akár erőn felül is történhetett. A katonai teljesítmény ugyanakkor minden időben a kiváltságok legjobb védelmezőjének bizonyult (mentességek, újabb jogok-pl. 1407-ben, 1467-ben, 1479-ben). A kunok és jászok hadviselése alapjaiban a magyar hadszervezeti formációhoz igazodott, a kiváltságos népek katonaállítási gyakorlata keretében. E formációval kapcsolatban ismert, hogy a nemesi felkelés (insurrectio) már az Anjouk idején általánosan beépült a magyar banderiális hadszervezetbe, annak egyik összetevője lett. Ezt azonban csak végső esetben hívták össze. Erre mutat rá többek között az 1435. évi első decrétum is, amikor rögzíti, hogy az országot elsősorban a királyi bandérium a tiszti és a főpapi bandériumokkal köteles védelmezni. Ha azok nem elégségesek, kiállanak a főurak zászlóaljai, valamint a megyék zászlai alatt összegyűlt portális katonaság. Többnyire ezekkel egyidőben hívták fegyverbe a kiváltságos népek s a városok katonáit is, és ha mindez elégtelen volt, csak akkor következett a nemesek személyes felkelése.

100 így különült el az ún. rendes katonaság (az állandó tényező), a particuláris és az általános insurrectio funkciója egymástól. A király hívására a kunok (és jászok) kezdettől minden általános védelmi insurrectio esetén fegyverbe szálltak, de ők - a nemességgel ellentétben - a külországi hadviselésbe is könnyebben bekapcsolódtak, amelyekben a vonatkozó dekrétumok szerint (1231., 1291.) a király pénzén, ill. zsoldért voltak kötelesek részt venni. A XIII-XIV. századi külföldi hadjáratokban különösen meghatározó szerep jutott a királyhoz csatlakozó kun egységeknek. Jelenlétük megnövelte a magyar Már az 1397. évi országgyűlés úgy rendelkezett, hogy a nemesség a bárókkal kel hadra. (BÁN P. 1980. 635.) 98