Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)
TANULMÁNYOK - Botka János: A jogállás és katonai szolgálat kapcsolata a kunok és jászok török hódítás előtti történetében / 65. o.
Az 1495. évi május 9-i országgyűlés június közepén - még az évre - minden jobbágytelekre 1 arany forint rendkívüli adót határozott meg, amelyről a királyi tiszteknek év végén összesítést kellett készíteni. Ez el is készült. A megyénkénti kivetett összegek tételei alatt a jászkunságiakra vonatkozóan az alábbi bejegyzések fordulnak elő: "ő Felsége birtokai: a kunok 874 forint hátralékkal Külső-Szolnokban, ... 433 forinttal Solt megyénél, ... a philisteusok pedig 907 hátralékkal Hevesnél." Az 1494. évi bevételekről annyit tudunk, hogy a kunok és philisteusok rendkívüli taxájából felhasználtak "1881 és fél forintot.' A megyék adataira, az adózási szokásokra való tekintettel is, azt mondhatjuk, nem lehetünk nagyon távol a valóságtól, ha a hátralékok forintjait egy-egy kun, ill. jász portának, egy-egy gazdasági egységnek fogjuk fel. így, már a török korban kialakult területi elnevezést használva, volt a Nagykunságban 874 porta Kiskunságban 433 porta Jászságban 903 porta Összesen: 2.214 porta. A portaszámokban nem szerepelnek a kapitányok (nemesek) udvarai: nagykun 48, kiskun 41, jász 50(?) = 149. A szolga és egyéb hasonló népességet nem számolva, s portánként a 6-os szorzószámot véve figyelembe, a három terület gazdálkodó népességét 14.118 fóben határozhatjuk meg. Ha a porták számát összevetjük a jászkunságiak 1456-ban 3.000 forintra leszállított évi pénzszolgáltatásával, valamelyest erősödni látjuk kalkulációnk tarthatóságát. Bagi Gábor - legújabb számítások alapján - a XIV. századi Jászság lakosságát ehhez hasonlónak, mintegy 5-6 ezer főnek ítélte. 80 E megtelepedési fokot látszik igazolni több XV. század végi oklevél is, amikor "népes jász szállásként" említik pl. Apáthyt, Kisért, Bodokfalvát (Boldogháza), Jászberényt, Borsóhalmát. Kisér fejlődésére mutat a Horváth Lukács kapitány nevéhez fűződő ottani egyház építése 1493-ban. További fontos adat az is, hogy Jákóhalmán már 1468-ban volt plébános. Gyárfás István ekkoriban a jászkunsági szállások és puszták számát 130-ra becsülte. 5. A községi élet fejlődésének határozott jele saját bíráskodásuk erősödése, formáinak, fokainak elkülönülése. A szálláskapitányok hatósága csak kisebb ügyekre terjedt ki, fontosabb jogi cselekményeknél (mint pl. osztály, örökfelvallás stb.) az összehívott bíráskodás, az ún. fogott bírák (albiterek) ítélkezése volt szokásban, akik elsősorban a szomszédos települések hites embereiből kerültek ki, s akiket az érintett felek is elfogadtak. (Ez bizonyos értelemben a helyi "másodfokú" ítélkezésként is felfogható.) 1480-ban pl. a jászberényi bíró, egy esküdt, ezeken kívül a fény szarui, árokszállási és négyszállási egy-egy esküdtből alakított testület adott bizonyosságot és 80 BAGIG. 1993.249. 89
