Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Botka János: A jogállás és katonai szolgálat kapcsolata a kunok és jászok török hódítás előtti történetében / 65. o.

elnevezésére, 1482-ből pedig a "nem nemes és pór" megnevezést. Az 1498. évi decretum (III.) 47. cikkelye a nemesek jobbágyait a maguk köribe vivő "szolgaállapotú" megkülönböztetéssel illette a jászokat és a kunokat.

77 Úgy véljük, ezek a megnevezések lényeges tartalmi elkülönültséget nem hordoznak, miként általában a későbbi velük kapcsolatban használt megfogalmazások sem. Igazán kivételnek csupán az 1279. évi II. privilégiumuk "királyságunk nemesei" és a török kori rája megjelölést, valamint az 1702-ben bekövetkezett eladottság jobbágyi, ill. taxás jobbágyi fogalmait tartjuk. Tudatosan nem említettük az 1514. évi decretum (VII.) 23. cikkely "királyi felség jobbágyainak ... az ország egyéb jobbágyai és parasztjai módjára" történő kötelezettségét, mert mi ezt az állapotot is - a szolgálat (robot) megjelenése ellenére - csak jogfosztottabb élethelyzetnek tekintjük, amely alantasabb jogállásból majd viszonylag eredménnyel képesek lesznek "visszaemelkedni", miként megszabadultak az 1467. évi 2. te. által rájuk is kiterjesztett kincstári adó megfizetésétől.

78 Ez utóbbi törvénykezés valós megítélésénél is fontos a decretum-alkotás céljának és a vonatkoztatottak körének figyelembevétele. Az állandó katonaság fenntartását célzó kincstári adót egyedül csak az országos nemesek nem fizették. Rajtuk kívül mindenki más: "vár- és egyházi nemesek, szabad királyi városok, kunok, philiszteusok, ruthénok, tatárok, walackok s más állapotúak is." Ez vonatkozott a harmincad helyetti koronavámra is. Már 1467-ben született azonban jogaikat védelmező intézkedés is. A Kolbász-széki kunok közössége ekkor nyeri el Mátyástól a "maguk közül választott bírák" jogát, amely ítélkezéstől a feljebbviteli fórum a király törvényszéke lesz. 1473. február 22-én az uralkodó pedig a jász székhez tartozó philisteusok számára ad mentességet minden olyan adózástól, amely - az ország lakosaival együttesen volt fizetendő. "Egyedül a régi szokásos évi bért hagyván meg, melyből Szt. György napkor 250, Szt. Mihály napkor szinte 250 forintot; ezen kívül azon 300 arany forintot, mely tegzespénznek (proventus pharetralis) neveztetik." 1479. március 6-án kelt oklevelével Mátyás a Heves megyében lakó (Berény-szék) minden philisteus kapitányt és örököseit - mivel sok terhet viselnek, mert minden királyi hadjáratban más hadkötelesek módjára tartoznak jelen lenni - hű szolgálataikért minden rendes vagy rendkívüli adózástól örökre mentesnek nyilvánította.

79 Ez az oklevél akár a jászsági kapitányok nemesítő dokumentumának is tekinthető. 1494-ből a Kolbászszéki kunok és a Solt megyeiek (kiskunok) kapitányairól is tudjuk, hogy minden szolgáltatástól felmentéssel bírtak, s katonai szolgálatukat pedig megválthatták. Véleményünk szerint - a jászokhoz hasonlóan - ebben az időben ők is valamennyien egyértelműen nemeseknek tekintendők. Ugyanez a dokumentum, amely a királyi bevételeket 1494 és 1495-ből regisztrálta - bár tételei nehezen értelmezhetőek -, lehetőséget ad a két kun kerület és a Jászság portáinak, ill. lakosságának megítélésére. '' Uo. 549., 181., 196., 293., 305., 431.; MTT 1000-1526. 621. 78 MTT 1000-1526. 709., 717.; GYÁRFÁS 1.1883. 287., 432.; BÁRCZAY O. 1895.510. 79 GYÁRFÁS I. 1883. 289., 295-296., 302. 88