Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)
TANULMÁNYOK - Botka János: A jogállás és katonai szolgálat kapcsolata a kunok és jászok török hódítás előtti történetében / 65. o.
nemesei" mellett olyan kifejezések is, mint "a kunok egyeteme" vagy ezek népei, szolgái, alattvalói. Véleményünk szerint a kunok privilégiuma világosan adja vissza azt a társadalmi elkülönültséget, amely "a kunok sokaságát" 1279-ben jellemezte, s amelyet ezen sokaság önnönmagába elfogadott, természetesnek tartva azt önnönmaga számára (törzsfő, nemzetségfők, a nemzetség leggazdagabb családtagjai - nemesek, szabad harcosok, szolgák, foglyok, alattvalók). 21 A diploma ebbe a viszonyba nem kívánt belenyúlni. Nem is tudott volna. Ugyanakkor a formálódó magyar rendiségbe sem illesztette (illeszthette) be e népcsoportot. Pontosabban mondva, az idegen etnikumok betelepítésének gyakorlata, szokása szerint járt el a kunok esetében is. Elképzelhetetlen lett volna egy átlag szabad kun fegyverest (cumanust), aki a saját társadalmában is csupán "kun ember", kun harcos volt (talán meg sem keresztelkedve), magyar országos nemesnek "besorolni". Elviekben ezt megtehette volna az uralkodó a kunok nemeseivel. De még ez sem történt meg. A kunok összességükben mint "Communitas" jutottak az adományhoz, a királyi földhöz, s vezetőikkel közösségenként, nemzetségenként vették is azt birtokba, a felosztásnál saját szokásaikat érvényesítve. A jogokat is ugyanúgy együttesen kapták, amelyek a diploma szándéka szerint elviekben egyeztek (vagy hasonlóak voltak) a magyar nemesek és várjobbágyok jogaival. Ilyen privilégiumokkal azonban ők egyénenként, ill. személyükben nem rendelkeztek, hanem csak egyetemlegesen, a nemzetségek együtt és külön-külön. S mindezen jogok a kapott területhez, a koronabirtokhoz kötődtek az azon élők közös kiváltságaként. A diplomában egyébként egyszer az országos nemes kifejezés is előbukkan, "hitelt érdemlő, szolgálattételre, igazság kikutatására felkért" magyar személyre vonatkoztatva. Szükséges azt is megemlítenünk, hogy a kun privilégiumban magyarokra vonatkozóan minden esetben következetesen az alábbi megfogalmazások fordulnak elő: országunk nemesei (négyszer), országunk zászlós urai (háromszor), országunk népei vagy lakosai (három esetben), országunk gyűlése (egyszer). Az "országunkban tartózkodó kun urakat, a kunok nemeseit és egész népüket" pedig - a fenti értelemben - egyetlen egyszer említi az oklevél, "királyságunk nemeseinek" mondva őket. Mint ahogyan valóban nem országos, tényleges nemesek lettek, hanem királyi nemesek, királyi kiváltságos népek, többnyire a nobileseket akkor megillető jogokkal. A kunok esetében ezt a - mondhatni - mégis magas fokú nemesítést több tényező motiválta, elsősorban az uralkodói hatalom katonai erősítésének szükségessége. Erre már utaltunk is, miként arra is, hogy pl. az erdélyi szászok fokozottabb katonai támogatását az uralkodó 1290-ben kiváltságaik további szélesítésével kívánta elérni, s az 1224. évi Andreanum-i jogokat a nemesekével 1280-ban a Hód-tó melletti csatában a fellázadt kunokat leverő magyarok kun foglyokat ejtettek. "Baksa Tamás és György két jól felfegyverzett kunt. Tamás fia Filep mester három kunt, Okolicsányi Szerafin pedig egy kun nemest vezetett elő a királynak" (GYÖRFFY György: 1990. 285-286) - 1239-ben "a kunok királya nemeseivel és közembereivel kóborolni kezdett Magyarországon." (KRISTO Gy. 1986. 116.) 72
