Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

ADATTÁR - Zádorné Zsoldos Mária: II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazaszállítása / 355. o.

jövedelméből tartott fenn, fizetni nem tudja. A felkelés tehát egyre kisebb térre szorul, s miután a várak egymásután kaput tárnak a császári hadaknak visszaszorul oda honnan kiindult, a felső Tisza vidékére. Rákóczy még ekkor sem csügged bízik rendületlenül Istenben még mindig reménykedik az idegen segítségben, de mialatt Lengyelországban az orosszal tárgyal, seregének java 19.000 kuruc Majténynál leteszi a fegyvert. Károlyi Sándor pedig megköti a szatmári békét. A béke teljes amnesztiát biztosít a fejedelemnek és híveinek, ha leteszik a hűség esküt, de ez a nagy lélek következetes marad magához érzi, hogy a Zrínyi Ilona fia nem maradhat szolga, engedelmes jobbágy a hazában, kezébe vette tehát a vándorbotot és itthagyva kincseit, családját, imádott nemzetét, melynek poraira néhány évvel később - mind lázadót törvényileg megbélyegezik őt, benső híveitől kivéve elment anyja és mostoha atyja nyomdokain meghalni a vendégszerető Törökországba, a Márvány tenger partjára: Rodostóba. A kuruc világnak vége volt, állami önállóságunk hosszú időre elveszett. Tisztelt Közgyűlés! Rákóczi Ferencz elbukott az ármány és a túlerő kicsavarta kezéből a zászlót, de az eszme melyért fegyvert fogott, a szabadság eszméje győzhetetlennek bizonyult. Ebben van szabadságharcának nagy erkölcsi diadala. A dinasztiának ugyanis a nagy harcok tanulságául bekellett látnia, hogy a magyar nemzet készebb az utolsó emberig elvérezni, de szabadságáról le nem mond. Declarálhatatlanul be kellett látnia, hogy ezt a népet a régi eszközökkel tovább kormányozni nem lehet. A kormány rendszer tehát a szatmári béke után új csapásra tért, ha nem is alkotmányosabb, de emberségesebb eszközökkel dolgozott. A százados harcokban halálra fáradt nemzet ezt Rákóczi Ferencznek köszönhette, kinek emlékét hűségesen, szeretettel szívébe zárta. Nyomorúságaiban egyes-egyedül azzal a fenséges látvánnyal vigasztalódott, hogy volt valakije, aki a földi élet dulakodásai és büntetései közül annyira kiemelkedett, mint jegenye a cserjék közül. Ez a nép szenvedéseit és csalódásait, több reményét és bánatát a Rákóczi Ferenc nevében foglalta össze. Egy századon át a Kárpátok bércei között és az alföldi rónán a nemesi kúriákban, de méginkább a szegények kunyhóiban oltárt emelt e névnek, melyen emlékének a legtisztább hazafiság áldozott. De a Rákóczy Ferenc kultusza ott sem férhet el, az O nagyságának kicsiny minden emberkéz emelte Pantheon szívünkbe kell őt fogadnunk annál is inkább, mert mint jósolva van eljövend az idő, hogy: "Dicsősége felrepül a Magyar ég ívezetére, ahol Csaba vezér csillag serege várja őt és ahonnan lelkük elszállt ereje mindannyiszor megjelenik közöttünk valahányszor a balsors fekete angyala reánk vonja kétélű pallosát." Tekintetes Közgyűlés! [...]- megújuló éljenzés és taps lecsillapulta után városunk köztiszteletben álló főpapja Koncz Menyhért prépost plébános, fő esperes városi képviselő terjesztette elő indítványát, [...] 386