Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye volt hevesi részeinek 14. századi történetéből (1301-1400) / 279. o.

Ez a felsorolás egyértelműen a terület teljes benépesültségére utal.

14 Ismeretlen ok miatt egyszer sem találkoztunk Füred és Püspöki (Tisza-) nevével, amelyek közül az első a váradi püspökség, a második az egri püspökség birtoka volt. E sorozat készítése közben is élénk érdeklődéssel figyeltük, hogy a középtiszavidéki Szolnokon - a több szerző által létezni vélt várnak - találjuk-e valamilyen történelmi emlékét a 14. században. Az eredmény a korábbiakhoz hasonlóan nemleges. így bátorkodunk megállapítani - beleértve a volt Külső-Szolnokot is - hogy Szolnok 50-70 km-es körzetében sem a 13. sem a 14. században, egyetlen oklevélben sem fordultak elő még várral kapcsolatos fogalmak sem. Ilyenekre gondolunk, mint várispán, várföld, várjobbágy, tizedes, százados, várnép, stb. Ugyanakkor - a területünket nem érintő - Újvár és Heves vára, valamint ezek egy-két várföldje név szerinti említésével néhányszor találkoztunk. Néhány észrevételt kívánunk tenni a jászok és a kunok jelenlétéről is a volt hevesi részeken. Említésük az oklevelekben a 14. század első felében történik, de ekkor még nem kapunk választ arra, hogy letelepedtek-e már. Letelepedésükre utaló elemek (pl. szállásaik név szerinti említése), csak a 14. század közepétől merültek fel, a század második felében viszont - de főleg az utolsó negyedében - a megtelepedettségük már kész tény. Önálló szállásaik mellett megkezdték betelepedésüket a hevesi részek helységeibe is. A jász szó leírásával az általunk látott oklevelekben, a volt hevesi részen 1357. szeptember 24-én találkoztunk először.

15 Egy 1366. július 25-én kelt oklevél már konkrétabb, mert az árokmellékszállási jászok eltiltásáról ír. (Lásd 21. számú oklevelet) A század végén már nem kétséges tömegesebb letelepedésük. (Lásd 26. és 29. számú oklevelet) Kevésbé közismert, hogy a volt hevesi részeken kunok is laktak, bár itt önálló szállásuk nem volt. Azonban Hegyesre, Kakatra és kisebb mértékben Kenderesre is fokozatosan beszivárogtak. Mi a kun jelenléttel először egy 1340. május 2-án kelt oklevélben találkoztunk, amikor egy név szerint megnevezett kun tomaj monostori hatalmaskodásáról kapunk hírt. (10. számú oklevél). Egy másik, 1349. november 5-én kelt oklevélben Nagy Lajos eltiltja az "Abád és Tomaj monostora körzetében lakó kunokat" a jogtalan Még jobban érzékelhető a terület megültsége, ha felsoroljuk azokat a településeket is, amelyek nem tartoztak ugyan Jász-Nagykun-Szolnok megye volt hevesi részeihez, de azok közelében feküdtek és az általunk látott 14. századi oklevelekben valamilyen címen ugyancsak előfordultak. Ezek: Adács, Almágy, Bél, Boconád, Cserőháza, Domoszló, Dormánháza, Egerszalók, Erdőtelek, Felfalu, Fogacs, Galsa, Gyöngyös, Györk (Vámos-), Haláp, Hasznos, Hatház, Kisdemjénd, Kisrap, Miske, Nana (Tisza-), Pata (Gyöngyös), Pásztó, Sár (Aba-), Sólymos (Gyöngyös-), Szenünária (Tama-), Szűcsi, Tar, Tarján (Gyöngyös-), Tama, Ugra (Halmaj-), Vécs, Vény, Verpelét, Vese, Visonta és Visznek. GYÁRFÁS István: Jászkunok története. Szolnok, 1883. IJJ. köt. 495-497. Országos vonatkozásban az első említést több szerző 1318-ra teszi. Egy már közölt oklevelünkben pedig - a megye megnevezése nélkül 1326-ban találkoztunk a jász szó leírásával Zounuk 6. Szolnok, 1991. 293. 283