Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)
TANULMÁNYOK - Cseh Géza: A Szolnoki Hitelbank Részvénytársaság épületei (1907-1949) / 241. o.
nemes anyagok használtassanak fel, amit az épület igényessége és fekvése is megkíván."^ 5 A Polgármesteri Hivatal tűzbiztonsági okokból második lépcsőház építését, a padlásrészben a faszerkezetek impregnálását, továbbá gáz és bombabiztos kamra, vagyis óvóhely létesítését írta elő. A Szolnoki Hitelbank RT. a második lépcsőház építésére vonatkozó kiegészítő határozatot megfellebbezte azzal az indoklással, hogy valamennyi lakás 18 méteren belüli távolságra van a lépcsőháztól, a födémek pedig tűzbiztos, égetett téglabetétes vasbetonból készültek. A tűzveszély az épületben minimális, de a lakók menekülése a kijárattól való rövid távolság miatt még vészhelyzetben is biztosított. A Polgármesteri Hivatal határozata ellen benyújtott fellebbezést Alexander Imre, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánja a Szolnoki Államépítészeti Hivatal szakvéleménye után elfogadta és a második lépcsőház megépítésének kötelezettségétől eltekintett, mivel az "... csupán az egyik épületszárny tűzbiztonsági helyzetét javítaná, a másik szárnyét nem, tehát egy új lépcsőház előírása, miután a födémek tűzbiztosok, s a lépcsőház központi fekvésű, nem látszik indokoltnak^ 1937 áprilisában a régi banképület és a mellette lévő Schwarz-féle ház elárverezésével, majd lebontásával megkezdődhettek a munkálatok. 37 A munkaadó építési vállalkozók és a munkavállaló munkások érdekellentétei és feszült viszonya miatt az építkezés nem nélkülözte a botrányokat, melyekről a helyi sajtó kimerítő részletességgel tudósított. Már rögtön a régi épületek elbontásakor konfliktusba kerültek a kereseti lehetőséget remélő munkások a bontást végző vállalkozóval. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok 1937. április 22-i számában közölt cikk szerint a néhány napja történt árverés óta a régi banképület körül állandóan munkások álltak, hogy a munkálatok megkezdéséről le ne késsenek, amelyeket az árverési feltételek értelmében harminc napon belül el kellett végezni. Több napi várakozás után azonban megdöbbenve szereztek tudomást arról, hogy nem őket, hanem vidéki munkásokat fognak alkalmazni. A bontást ugyanis egy törökszentmiklósi építőmester vállalta el, aki 500 pengővel kevesebbet kért, mint szolnoki kollegái. Törökszentmiklósról hozott munkásokat, mivel azoknak alacsonyabb bért fizethetett. Csak így tudta volna az 500 pengő differenciát behozni. Vitéz dr. Tóth Gyula rendőrtanácsos, amikor erről tudomást szerzett, azonnal értesítette dr. Lévay Gyula polgármestert és gyors intézkedését kérte. A polgármester közbenjárásával a törökszentmiklósi építőmesterrel megállapodás jött létre, aki megígérte, hogy 20 %-ban törökszentmiklósi, 80 %-ban szolnoki munkásokat alkalmaz. "Nem engedhető meg, hogy a szolnoki munkások szájából idegenek kivegyék a kenyeret. Meg kell dicsérni dr. Tóth Gyula eljárását, aki nemrég jött 36 Uo. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1937. április 22. 249
