Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: Tutajok a Tiszán / 203. o.

A tutajozás költségeiről nincsenek pontos adataink. A fakereskedők ezt ugyanis - mint minden, a fa manipulációjával kapcsolatos költséget - titokban tartották. Ráadásul nem is tudták egy-egy tutaj leérkezésének költségét megállapítani, hanem csak évi átlagban lehetett gondolkodni. Hiszen a felteher nagysága, minősége, a tutajlegénység száma stb. befolyásolták a költségeket. Az említett, 1909. évi árveréskor a kincstári erdőtisztek a Szegedig történő szállítás költségét 1,90-2,20 K/m

3-re becsülték. Ebből következtethetünk, hogy Szolnokig is legalább 1,50 K/m

3-rel számolhattak. A költségeket ebben az időben már jelentősen növelte a tutaj legénységének mind magasabb bére, illetve visszaszállítása. (Az utat visszafelé vasúton tették meg.) A szakmunkát, az egyáltalán nem veszélytelen tutajkezelést egyre jobban meg kellett fizetni. A Szolnokra érkezett fát a fakereskedők kezén lévő fürészüzemekben dolgozták fel, tehát innen már a tiszai tutajoknak csak egy része úszott tovább Szegedig. A tutajok rendszerint a vízen teleltek, mivel az üzemek nem tudták az összes leérkezett fát a tutajozási idény alatt felvágni, illetve rönkterükön tárolni. Érdekességként jegyezzük meg, hogy a kincstár a "Nagy-Portus"-t, a szolnoki kincstári tutajkikötőt még akkor is fenntartotta, amikor már a szolnoki árverést feladta.

10 A pénzügyminiszter az akkor már bérlet útján hasznosított területet 1885ben átadta az erdészeknek. Ebből a "Nagy-Portus"-ból hasítottak ki aztán 1891-ben a Hungária Gőzmalom létesítéséhez 9 kh-nyi (5,2 ha) területet. (Lásd 4. számú ábra.) Malom építésére ugyanis kiválóan megfelelt, mert a terület "a Tiszához közel fekszik a város tőszomszédságában, minden oldalról kényelmes utak által hozzáférhetővé van téve, árvízveszélytől - magas fekvése folytán - ment és a helybeli teherpályaudvartól sincsen messze, végül egyes magánföldrészlet megszerzése útján nagyobbítható". A kedvező fekvés miatt aztán 1897-98-ban is ostromolták - többek között a szolnoki "sótárnok" és egy szegedi cementgyáros - a bustyaházi erdőhivatalt (ahová a "NagyPortus" tartozott), hogy adja el a telket. Az erdőhivatal azonban a kéréseket azzal az indokkal utasította el, hogy esetleg majd újra Szolnokon fognak faárveréseket tartani, akkor pedig kell a telek. Mint tudjuk, erre nem került sor, a tutajfa elkelt a felső-tiszai portusokon. 10 OL K-184. 1889-29-398. és 1899-1/6-44.146. 212