Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Az útügyi igazgatás kialakulása Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében / 181. o.

Az útkaparók egyben útrendőri feladatokat is elláttak, ezért kötelesek voltak a gondozásukra bízott útszakaszon minden szabálytalanságot megakadályozni, és az illetékes útbiztosnak jelenteni. A törvényhatósági útkaparók az utak fenntartási munkáinak végzésére a megyétől kaptak szerszámokat (kapacsákány, lapát, sárlehúzó, kasza) melyekért anyagilag felelősséggel tartoztak. Az útkaparók szabadságot csak halaszthatatlan esetben vehettek igénybe, a rendelet csak egy napot engedélyezett. Enyhítés csak a mezőgazdasági munkák idején lehetett, nyáron az aratási munkák végzésére 14 napnál nem hosszabb szabadságot, tavasszal és ősszel kukorica kapálás és törés céljára 3-3 napot vehettek igénybe. A 14 napnál hosszabb szabadságot csak az alispán engedélyezte, ekkor azonban az útkaparónak saját költségén helyettest kellett fogadnia. A törvényhatósági útkaparók és családjuk nyugellátását a vármegyei alkalmazottak nyugdíjazásáról szóló szabályrendelet alapján intézték.

30 III. PÉNZÜGYI FELTÉTELEK, AZ ÚTFENNTARTÁSÉS ÉPÍTÉS GAZDASÁGI VONZATAI Az utak fenntartása az 1890. évi törvény előtt közmunkával, illetve a megváltásából eredő pénzügyi alapból történt. A megye 1876-os megalakulásakor három részről kellett a közmunka tartozásokat a közös vármegyei ún. Közúti pénztárba hozni. A következő évben a volt Jász Kerület részéről 25.527 koronát, a volt Nagykun Kerületből 14.155 koronát, a Külső-szolnoki részek 31.763 koronát adtak a pénztárba, de még így is jelentős tartozás maradt kint a községeknél.

31 A tartozások behajtására 1881-ben a megyei közgyűlésen határozatot hoztak, hogy a hanyagul kezelt közmunka összeírásokat ezentúl szigorúbban ellenőrzik, a közmunka tartozást a központban egyénenként tartják nyilván és a behajtásnál vármegyei végrehajtókat alkalmaznak. A természetbeni tartozás felügyeletével a Közigazgatási Bizottságot bízták meg. 1884-ben pedig a közmunka váltság árát jelentős mértékben kívánták emelni. Az igás napszámot 1 Ft 20 krajcárról 2 Ft 40 krajcárra, a kézi napszámot 40 krajcárról 80 krajcárra. Ennél magasabb összegek Magyarországon csak 5 megyében léteztek. Az emelés ilyen nagy mértékét végül mégsem hagyták jóvá, az igás napszám 50 krajcárra, a kézi napszám 2 Ft-ra emelkedett. A közmunkákat természetben teljesítették, de ugyanakkor meghagyták a pénzben történő megváltás lehetőségét is. Ez végül a gyakorlatban úgy történt, hogy a házzal nem rendelkező lakók természetben rótták le a tartozást, a háztulajdonosok és az igavonó állattal rendelkezők készpénzzel fizettek.

32 SZML Törv. Biz. ir. Közgy. jkv. 1401 /l 911. SZMLTörv. Biz. ir. Közgy. jkv. 24/1877. Jász-Nagykun-Szolnok megyei Lapok. (Továbbiakban: JNSZm. L.) 1884. ápr. 20. 16. sz 193