Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)
TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Az útügyi igazgatás kialakulása Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében / 181. o.
A törvény valóban korának legjobb törvénye volt. Megállapította az útkategóriákat, az úthálózatot, az utak építésére és fenntartására szükséges erőforrásokat és megszervezte a rendszeres közúti igazgatást. A mezei dűlőutakról a törvény nem intézkedett, ezeket nem is tekintette közutaknak. Ezekről az utakról a mezőgazdaságról és a mezőrendőrségről szóló 1894. XII. te. rendelkezett. Az úttörvény rendelkezései szerint az útkategóriák építési, fenntartási és kezelési költségeiről az állami utaknál az állam, a törvényhatósági utaknál a területileg illetékes vármegye, a községi közlekedési (vicinális) utaknál a területileg illetékes községekből alakított bizottság, a vasúti utaknál a vármegye, a községi (közdűlő) utaknál a község a személyek által létesített utaknál a létesítő gondoskodott. A törvény így a közutakat fenntartók szerint osztályozta. Egyetlen probléma volt csak, hogy nem gondoskodott a révekhez és a hajóállomásokhoz vezető utakról. A legtöbb megye azonban ezen úgy segített, hogy ezeket az utakat felvette a törvényhatósági úthálózatba. Az állami közutak hálózatának megállapítása a törvényhozásnak évenként benyújtott állami költségvetés keretében történt. A törvényhatósági közutak hálózatát két évenként, majd évenként a megyei közgyűlés állapította meg. A megyei utak építésének és fenntartásának költségeit a törvény által létesített törvényhatósági útalapok bevételei fedezték. Ezeket a következő bevételi források alkották: - törvényhatósági útalapok bevétele - a községek által a megyei utak községen átmenő szakaszának fenntartásához fizetett hozzájárulás - a megye közúti kiadásainak fedezésére rendelkezésre álló egyéb alapok jövedelmei - az útadó kötelezettség természetbeni lerovásából várható fedezet - az útadó - a kereskedelmi miniszter által adott segély A kereskedelmi miniszter vámszedési jogot engedélyezett a közutakon, közforgalmú hidakon, kompokon (réveken) és hajóhidakon. A közutakra engedélyezett vámszedési jog kétféle volt. 1. A vasúton fel- és leadott áruk után ún. cumulatív vámszedés, melyet akkor szedhettek, ha a vasúti állomásra szállított vagy onnan elszállított áru kiépített közutat vett igénybe. A vámdíjakat a vasútállomáson megállapított vámdíj szabályzat alapján a vasúti fuvardíjakkal együtt rótták ki és a vasút a beszedett díjakat az illetékes törvényhatósági útalap javára befizette. 2. Kövezetvám: a városok és községek szedhették a kereskedelmi miniszter külön engedélye alapján burkolt útjaik használata fejében. A kövezetvámot a települések a közúton közlekedő járművek után a városok és községek szélén felállított sorompóknál szedték. A rendezett tanácsú városok és a községek a területükön átvonuló törvényhatósági utak átkelési szakasza után hozzájárulást fizettek. A hozzájárulás 186
