Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Papp Izabella: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye első alispánja Sipos Orbán 1835-1926 / 147. o.

Sipos Orbán nagy gondot fordított az árvízvédelemre, s a károsultak megsegítésének szervezésére, amit legtöbbször személyes jelenlétével is igyekezett előmozdítani. Hivatali működése során fontos feladatnak tekintette a gyors és pontos ügyintézést, az adminisztráció hatékonyságát. Nagy jelentőséget tulajdonított a megfelelő tájékoztatásnak, amit rövid alkapitányi működése során készített részletes jelentései is bizonyítanak. A különböző elemi károk és csapások mellett ebben az időben a legnagyobb aggodalmat a Kerület további sorsa jelentette. Az már nem volt kétséges, hogy megváltozik a területi beosztás, a megyeszékhely kijelölésénél azonban igen éles harc bontakozott ki Szolnok és Jászberény között, ami később is sokáig nehezítette az együttműködést. Az 1876. május 15-i rendkívüli közgyűlésen Jászberényben az a javaslat született, hogy az országgyűlés mindkét házához küldjenek feliratot "... hogy tekintetbe vétetvén Jászberény város múltja, fekvése, népessége, vagyoni és közlekedési viszonyai, a törvényhatóságok rendezésére vonatkozó törvényjavaslatban tervezett Jászkun megye székhelyéül továbbra is Jászberény város hagyassék meg, és a kiskun kerületből önálló törvényhatóság alakíttassék... "

77 A felirat megfogalmazására és továbbítására Sipos Orbán vezetésével bízottságot alakítottak.

78 Ebben az időben valóban sok érv szólt amellett, hogy Jászberény központi rangját megőrizze. Lakosainak száma 20.233 volt, míg Szolnoké csak 15.847 fő. A városban főgimnázium, 6 osztályos nőnevelde, városi múzeum és több könyvtár is működött, emellett tervezték a színházépítést is. Ezzel szemben Szolnoknak kedvező földrajzi helyzete, négy vasútvonala, s nem utolsó sorban az a tény, hogy a város vezetői a Zöldfa vendéglőt, telket és 30 ezer forintot ajánlottak fel az ott épülő székház számára, végleg eldöntötte a kérdést.

79 1876-ra már nyilvánvalóvá vált, hogy elkerülhetetlen a Jászkun Kerület feloszlatása. Ennek ellenére a június 7-én tartott kerületi közgyűlés jegyzőkönyvéből még némi remény tükröződik a fennmaradást illetően. Sipos Orbán - a kialakult szokás szerint ezen a közgyűlésen is beszámolt az első félév eseményeiről, a Kerület folyamatban lévő ügyeiről. Természetesen szólt a területrendezésről is: "... csak annyit jegyzek meg, hogy valóban megrendítő tény, hogy törvényhatóságunk, mely hazafiúi kötelességét mindig példás lelkesedéssel róta le, mely vért, s vagyont a haza oltárára készséggel áldozott, hazájának, királyának árulója nem volt soha: íme, e pillanatban férfias higgadtsággal a közügyek felett képes tanácsot ülni, midőn az országos képviselőházban megkondították létének halálharangját! De nem! E nép, melyet SZML Jászkun Ker. Közay. jkv. 1876. H/501. /y SERES P-né. 1975.42. 162