Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)

ADATTÁR - Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok megyére vonatkozó regeszták Illéssy János hagyatékából / 285. o.

Augusztus 16-án jelenti Zennegh, hogy a szolnoki malmok felépítését elrendelte és a provizor már be is szerezte a fákat és 5 malomkövet, megkötötte a szerződést Hueber Ádám pesti áccsal, aki a Zagyván 4 kőre járó, 10 öl hosszú, 4 1/2 öl széles malom ácsmunkájáért 1000 forintot kért. De Prati Fortunatus kamarai mérnök a költségvetést 2896 forintra szabta; ezt a malom másfél év alatt behozza, mert körülbelül 2000 frt évi haszonra lehet számítani, ajánlja tehát a szerződés elfogadását. November 22-én kéri a kamarát, hogy a haditanáccsal tiltassa el báró Dillherr várparancsnokot, hogy a szolnokiakat akadályozza a kocsma építésében s eszközölje ki, hogy a város még a háború előtt bírt vásártartási jogát visszakaphassa, nevezetesen, hogy február 24-én , június 16-án és november 5-én országos vásárokat tarthasson, mert abból a kincstárnak is, a népnek is nagy haszna lesz. Rendelje el továbbá, hogy azok az átkelők, amelyeket a környékbeli helyek emeltek a kincstári átkelő megrövidítésére, mint a felső Tiszán Abád, Roff, Kürü, Tisza Püspöki, Szajol, az alsó Tiszán Várkony, Vezseny, Czibakháza, Nagy Rév, Kürt és Sas, ha kell katonai karhatalommal is, szétrontassanak. (Pozs. kam. lev. II sor.) 1721. április 22. Zennegg jelenti, hogy a szolnoki malom már csaknem kész, felhatalmazást kér, hogy felülvizsgálatára Szolnokra lemehessen. A Tiszán a sóhivatallal szemben építendő híd fáit, amelyre 1000 frt utalványoztatott, a bujáki erdőben már kivágták, meg kellene parancsolni Nógrád és Heves vármegyéknek, hogy a faanyagot közmunkában szállíttassák le Szolnokra. Április 29-én a szolnoki ferencrendi barátoknak a királyhoz intézett kérvényére Zennegg megjegyzi, hogy azok a barátok a várbeli katonaság s a háború óta saját plébánossal nem rendelkező szolnoki lakosság lelki szükségleteit szolgálván ki, illő gondoskodni kellő ellátásukról. A kamara 1714-ben engedélyezett is három esztendőre évi 180 forintot nekik, amit 1716-ig meg is kaptak. Az 1717-1721 évekre eső járandóságokat is ki kellene fizetni. Arról nincs tudomása, hogy fa, liszt, só és egyéb természetbeniek is járnának nekik, ha azonban járnak, arról az élelmezési és sótisztek tartoznának gondoskodni. Május 31-én Szélessy felterjeszti a szolnoki városi vám és rév május havi jövedelmi kimutatását: a vám 106 frt 5 dénárt, a rév 25 frt 85 dénárt hozott. Július 5-én, a kamara elrendelvén egy híd építését Szolnokon, Zennegg jelenti, hogy a fákat már kivágták és Szolnokra szállították, azonban a már kiutalt 2000 forinthoz még 3000 forint lesz szükséges a favágók és fuvarosok kifizetésére és pedig mielőbb, hogy az ács megkezdhesse munkáját s az idén be is fejezhesse, különben a sószállítás nehézségekbe fog ütközni. Ez a Tiszahíd olyan lesz, amilyenhez hasonló Magyarországon nincs, azért az árért se a fuvar, se a munka nem lett volna előállítható, ha a parasztokat rá nem beszélik, akik több mint tíz mértföldről szállították 2 forintért az olyan ölfákat, amiket most 6 forintért se szállítanának. A vármegyék az ingyen fuvarozást megtagadták és mintegy 50 szekér össze is tört. A fa a legjobb tölgyfa, letisztítva az erdőben úgy, hogy az ácsnak már nem lesz vele sok dolga. Július 23-án a szolnokiak újból panaszkodnak Zenneggnek, hogy a sótisztek hajósai és egyéb alkalmazottai szabadon és minden adózás nélkül használják az ő árendás pusztáikat, a sós tiszteknek és a serfőzőknek 20 házuk van, egyiktől sem adóznak, se a bekvártélyozás, katonai átkelések terheit nem viselik. A várparancsnok, báró Dillherr 307