Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)

TANULMÁNYOK - Papp Izabella: Adatok a szolnoki református egyházközség megalakulásáról 1704-1717 / 33. o.

hadmérnököt küldött ki a vár állapotának megvizsgálására,

11 s az 1705 végére megerősített vár alapvető hátteret biztosított a Közép-Tiszántúl védelmére. A vár védelmére rendelt katonák között református vallásúak is voltak, s hamarosan csatlakoztak hozzájuk azok a helyi és környékbeli lakosok, akik korábban éppen vallásuk miatt nem lakhattak Szolnokon. Református vallású volt a vár akkori kapitánya, Csiszár István, valamint a harmincadvám kezelője, Seres György is.

12 Befolyásuk és tekintélyük bizonyára szerepet játszott abban, hogy igen rövid időn belül sikerült megteremteni a hitélet gyakorlásának feltételeit. Seres György az általa vezetett jegyzőkönyv első lapjain hálával és elismeréssel emlékezik meg a fejedelemről, aki lehetővé tette, hogy seregében katolikusok és reformátusok vallási különbség nélkül vehessenek részt, s hogy a reformátusok - így ők maguk is - fontos tisztségeket is betölthessenek. "... jóllehet ennek előtte ... Szolnokban ezen Tisztségeknek viselésére nem hogy Református Magyarok promoveáltattak volna, de Lakásra való szabadság is nem engedtetett."

13 Mivel az iderendelt katonaság hosszabb időre rendezkedett be a várban, fontossá vált, hogy a közöttük lévő reformátusok gyakorolhassák vallásukat. Erre engedélyt kaptak a fejedelemtől, s hamarosan intézkedéseket tettek arra, hogy alkalmas személyt találjanak a lelkészi teendők ellátására. Elsőként a nagykőrösi espereshez, Kecskeméti Jánoshoz fordultak, innen azonban nem tudtak megfelelő személyt küldeni.

14 Ezt követően a debreceni reformátusok esperesét, Kocsi Jánost keresték meg, aki Tunyogi Jánost bízta meg a lelkészi teendők ellátásával. A szolnoki református gyülekezet első lelkésze 1704. március 11-én foglalta el hivatalát.

15 Ideiglenesen a várban jelöltek ki számára lakást, ami azonban nem bizonyult alkalmasnak, ezért a vár budai kapuján kívül lévő kamarai tisztviselői lakásba költözött át. "... rendeltetett eő K[egye]lmének Lakásra való alkalmatosságul az várban az vízkapunn alól lévő sor házak közül az második ház, holott is alkalmas ideig az Isteni Cultus celebráltatott, de mivel azon Ház arra nem igen lévén alkalmatos, helyünk is szabadulván naponként az ellenségnek félelme alól, tránsferáltuk Praedikátorunkat az Budai kapun kívül ez városon lévő ez előtt Cameralis Német Tiszté, mostan penig Kegyelmes Urunk annuentiájából Parochialis Residentiának el foglalt házban." Az első istentiszteletek tartására a prédikátor háza mellett lévő épületben került sor, azzal, hogy ha a "szükség úgy hozná magával, az várban is lehessen Isteni Szolgálatot vennünk ,..."

16 Már ekkor elhatározták, hogy amikor lehetővé válik, templomot állítanak, amit védett helyen, a váron belül terveztek felépíteni: "... és az mikor az Isten Eő Szent Felsége módott és 11 KAPOSVÁRI Gy. 1982-83. 169-170. 12 VÖRÖS J. 1994. 5. 13

SZMLRef.jkv.2. 14

Uo.3. 15 Uo; VÖRÖS J. 1994.5. 16 SZML Ref. jkv. 3. Idézi: KAPOSVÁRI Gy. 1982-83. 168-169. 38