Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)

TANULMÁNYOK - Elek György: A karcagi templomépítés története 1793-1798 / 55. o.

[legalábbis egy ideig] a meglévő épületek karbantartását, helyreállítását engedélyezte, a templomot és a papokat is megadóztatta. 8 A másfél évtizedes háború után, a megromlott közbiztonság miatt, a nagykunsági falvak is létrehozták a parasztvármegye szervezetét, 9 és megkezdték a települések, illetve a templomok erődítését. 10 /Kunmadaras temploma pl. ebben az időben épült/

11 1669-ben Szabó János kapitány, Marjalakáról azt írja, hogy "mint Thúr városa a török-tatárjáráskor magokat bekerítették, mint a végbeliek a nyílt ellenség ellen ..." ugyanakkor a prédálóktól "csak az maradt meg, amit vermekben, rejtekekben, templomokban előlök elrejthettek, úgyhogy az Istennek házai máig titkos házakká és kamrákká váltak." A túrkeviek is mindenöket, "még csak egy marok búzájokat is a templomban tartják." 12 A 17. század végének háborúi elsöpörték a nagykunsági településeket. Az egri kamarai prefektura összeíroi 1699-ben, mindössze Karcagon és Madarason találtak lakosságot, a többi község helyét legtöbbször csak templomának romjai mutatták. 13 Ezek a templomromok tulajdonképpen az 1690-es évek végi és az 1711 utáni újjáépítésnek estek áldozatul, mert a lakosok a használható építőanyagot kitermelték és elhordták. Még 1773-ban, a karcagi katolikus templom építésénél is számba vették a mesterszállási és fábiánkai romokat, de a plébános kikocsizván a helyszínre, azt állapította meg, hogy "bár ezek téglából vannak, de alig telne ki több két szekérnél. Ezen csekélység nem érdemli meg a munkát."

14 8 ÁGOSTON Gábor: A szolnoki szandzsák 1591-92. évi összeírása. In: ZOUNUK 3. Szolnok, 1988. 233. A község a templomok után egy forintot, a papok dzsizje-adót és vetéseik után tizedet fizettek. 9 ELEK György: A nagykunsági parasztvármegye a 17. században. In: Jászkunság 1992. l.sz. 10 CSORBA Csaba: Település és erődítettség az Alföldön a török korban. In: Bajoni krónika. Bihamagybajom, 1973. 59. KORMOS László: Kenderes történte: 2. köt. Oklevéltár. Szolnok, 1979. 28. A Nagykunság környékén már 1522-ből van adatunk a templom erődítésére. A kenderesi és kolbászi lakosok összetűzéséről készült vizsgálat során Kónya Kelemen kenderesi jobbágy azt vallja, hogy amikor a kunok "nagy sokasággal rohanták meg Kenderest ... ő előlük a temetőbe futott és onnan látta küzdelmeket..." A nagyobb hódoltsági települések /pl. Mezőtúr és Debrecen/ már a 16. század végén emeltek egyszerűbb védműveket. Vratislav Mitrovicei Vencel viszontagságai. Bp. 1982. 244. Vratislav Mitrovicei Vencel 1596-ból megemlékezik arról, hogy a Duna-Tisza közén utazván "egy nagy magyar falu"-hoz érkeztek, "amelyet körös-körül árok övezett".Könyörgésükre a falubeliek "pallót vetettek át az árkon". 11 ÖTVÖS László: Templomok és prédikátorok. In: Madarasi krónika. Kunmadaras. 1986. 12 GYÁRTÁSI 1885. IV.köt. 318-323. 13 GYÖRFFY István: Nagykunsági krónika. Karcag, 1984. 69. - Az 1699. évi kamarai összeírás szerint Karcagon, Asszonyszálláson, Orgondaszentrniklóson, Ködszálláson, Kápoháson, Fábiánkan, Kolbászon, Marjalakán, Csorbán, Kunszentmártonban a még fennálló falak jelezték az egykori település helyét, ám ekkor már az asszonyszállási templom tégláiból a karcagújszállási templomot javítgatják. 14 SOÓS Imre: Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése. Bp. 1985. 273. 57