Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)

ADATTÁR - Oroszi Sándor: Az első nagykunsági vadásztársulatok / 325. o.

Szolnok vármegyei levéltárak hányatott sorsa, azaz az iratok elkallódása, megsemmisülése. Ezek ellenére mégis világosan látható, hogy a nagykunsági településekben is elkezdődött a modern vadászatikultúrának megfelelő, s a vadászati törvényekkel szabályozott vadászat. Ennek szervezeti formáját a vadászati társulatok adták. Az alakulás évtizedeiben a vadászat a Nagykunságban még kevés jelentőséggel, kis presztízzsel rendelkezett, így a társulati élet is csak éppen megindult. Megteremtődött azonban a lehetőség a századfordulón majd egy jobban felértékelődő, megpezsdülő vadászati és egyesületi, társulati élethez.

16 Bár sem lőjegyzékekkel, sem egyéb leírásokkal nem tudjuk bizonyítani, de a vadászott, vadászható állatok fajait illetően éppen a vadásztársulatok megalakulásának idejében nagy változások következtek be.

17 A régi vízi világ adta vadászati lehetőségek a lecsapolásokkal, a folyószabályozásokkal eltűntek. Helyette a szántóföldi műveléshez kapcsolódó vadfajok, így elsősorban a nyúl és a fogoly jelentették a vadászat tárgyát. Az 1880-as, 90-es években a nagykunsági településekben megtörténtek a vízrendezések, aminek nyomán felosztották és feltörték a réteket, legelőket. Ez az ökológiai változás aztán a vadfajokat illetően az említett módosulást hozta, de megváltoztatta a vadászattal kapcsolatos szemléletet is. Míg a XIX. század közepén a vadászat legfeljebb a "rétes /szegény/ emberek" megélhetését jelentette, a vadásztársulatok alakulásakor annak már inkább a "férfias sport" jellegét hangsúlyozták. Majd a századfordulón, s a XX. században ismét gazdasági tényezővé lépett elő - de már a tudatos, okszerű gazdálkodással, a vadgazdálkodás tudományának és gyakorlatának segíségével. 16 Lásd erről: OROSZI Sándor: "Paraszt puskások" Karcagon. Erdészettörténeti Közlemények, II. Bp. 1991. 22-33. 17 11 Közvetett, megyei adataink vannak arra, hogy amíg például 1884-ben 13002 db nyulat, 1783 db foglyot és 6237 db vadkacsát ejtettek el, 1898-ban a fenti vadfajok száma így alakult: 28.420, 2229 és 3652 db. Bár az adatszolgáltatás bizonyára a két időpont között jelentősen változott, fejlődött, de azért feltehetően a valóságban is nőtt a puskavégre került nyulak száma, míg a vízivadé csökkent. /A statisztikai adatok forrásai: SZÉCSI Zsigmond: A hazai vadak természetrajza, ha: A vadászati ismeretek kézikönyve. II. köt. Bp. 1892. 264-265. és Vadászlap, 1900. 106./ 338