Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)

ADATTÁR - Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok megyére vonatkozó regeszták Illéssy János hagyatékából / 285. o.

November 6-án Zennegg jelenti, hogy tárgyalásra utasította a szolnoki provizort a várossal, hogy nem lehetne-e a szolnoki határ harmadrészét kihasítani és azt a nemzeti katonaságnak adni bérbe vagy pedig azt a tiszántúli területet átadni nekik, amelyet a provizor a maga hasznára s a kincstár kárára jogtalanul elidegenített? A provizor azt felelte, hogy ha a határ harmada kihasíttatnék, a lakosság elköltözik. Minthogy a város úgy beszél, mintha szabad és nem kamarai alattvaló volna s magát semmiféle földesúri szolgálmánynak nem akarja alávetni, javasolja, hogy Szent György napkor, amikor a szerződés lejár, adassék a robot és kilencedszedés, kocsmáitatás stb. a legtöbbet ígérőnek bérbe olyan formán, hogy ha közzülök akad elfogadható ajánlat, az előnyben részesüljön, a távozni akaróknak pedig adják ki az elbocsátó leveleket. (Pozs. kam lev. II sor.) 1723. Lindenfels szolnoki várkapitány és parancsnok levele a kamarához a szolnoki, alcsi és szentiványi területek árendája felől, mely a Szolnokon és környékén fekvő katonaság ellátására van rendelve. (Olt. N.r.a. 969:18.) 1723. április 24. Zennegg új szerződéstervezetet terjeszt elő a kamarához, melynek feltételei: a külsővárosban lakó község mentes a katonák átkelésétől, beszállásolásoktól s egyéb vármegyei terhektől, a katonák az elfoglalt területek után viselik a közterheket; most a Kakathoz s a vár részére havonként 63 fuvarral tartoznak, ami miatt lovaik tönkrementek, földjeiket nem mi vélhetik, a két serház miatt a kocsmák jövedelme igen kevés, a sóház barmai a község legelőit ingyen élik; rendezendő a rékasiakkal folyó határper is; a várbeli tisztek s a nemzeti katonák az idegen árusokat a várba hajtják s akadályozzák, hogy portékájukat a külső városban adják el; a parancsnok a rét javarészét elkülönítette s az ott termett szénát olyanoknak adja, akik nem járulnak a közterhekhez, minden héten kirendel négy halászt, kik, ha péntekre nem fognak halat, készpénzen kell azt megvenniök; az ácsi pusztán gazdasági épületeket kezdett építeni s ezzel a puszta nagyobbik és jobbik részét magának foglalta el; sószállítás idején az Erdélyből Szolnokra és Szolnokról Pestre szállítók jószágai sok takarmányt elfogyasztanak, míg a szolnoki lakosokéi csaknem éhen vesznek. Mind eme bajokat orvosolni kell a szerződés kikötései szerint s akkor meg lehet kötni velük a szerződést. O úgy akarta, hogy adják a katonaságnak a terület harmadát s fizessen érte 200 forintot, a másik kétharmadért pedig a szolnokiak 400 forintot, de erre senki sem hajlandó. Szeptember 25-én Zennegg jelenti, hogy Szélessy a szolnoki provizorságot átadta a kamara parancsára gróf Consbruch Pálnak, aki azt árendába vette ki s bemutatja a provizorátus 1720-1722. évi jövedelmeit. Ebből látni, hogy Túr, Kisköre, Roff, Szászberek, Bála és Varsány időközben már eladományoztattak. Október 12-én jelenti, hogy a szolnoki császári malom az árvíztől annyi kárt szenvedett, hogy annak helyrehozása mintegy 250 forint kiadással jár s erre rendeletet kér, hogy a javítást eszközölhesse. Október 26-án arról tesz jelentést, hogy az új híd túlsó fele, ahol a pilóták nem kellőképpen verettek le, a jégtől erős rongálást szenvedett. Schmidt Péter cs. kir. ácsmestert a helyszínére küldte, hogy nézze meg és a kijavításról csináljon költségvetést. November 2-án bejelenti, hogy az ács szerint a múlt tél erős jege rongálta meg a híd túlsó részét, mert a puha föld elcsuszamlott; a javítás 4-500 forintot kíván és 310