Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)

TANULMÁNYOK - Zádorné Zsoldos Mária: Betegségmegelőző egészségvédelmi és gyógyító tevékenység Jász-Nagykun-Szolnok megyében (1920-1944) / 151. o.

5. melléklet Csecsemőhalandóság Védőintézet helye vonzáskör Működ kezdel 1/ Jászberény 1922 2.1 Mezőtúr 1922 37 Törökszentmiklós 1920 47 Kisújszállás 1920 57 Kunhegyes 1926 67 Szolnok 1925 77 Karcag 1926 87 Túrkeve 1926 97 Kenderes 1927 107 Cibakháza 1929 117 Jászárokszállás 1929 127 Jászapáti 1929 137 Kunszentmárton 1929 Csecsemőhalálozás % intézet megnyitása 1930 Különbség előtt 18,29 16,21 21,80 16,20 17,68 17,73 18,43 16,33 21,40 21,34 22,74 23,02 12,96 13,94 -4,35 13,91 -2,30 16,89 -4,91 13,17 -3,03 12,05 -5,36 9,50 -8,23 11,13 -7,30 16,08 -0,25 13,00 -8,40 26,44 +5,10 13,68 -9,04 15,86 -7,16 9,63 -3,33 A csecsemőhalandóságból a betegségek közül a bélhurut szedte a legtöbb áldozatot. A halandóságban a szegénység, a rossz lakásviszonyok, nehéz szociális körülmények is közrejátszottak. A gyermekhalandóság lényegesen magasabb. Ennek több oka volt. A Stefánia és Zöldkereszt szervezetten és rendszeresen, velük magasabb életkoruk miatt már nem, vagy alig foglalkozott. Feladatukat az anya- és csecsemővédelem képezte. A szervezett és rendszeres védőnői látogatásba 1941-ben, az orvosi tanácsadásba 1942-ben kerültek. A kórházakban gyermekosztályok nem működtek. A Bábaképző Intézetben sem. A fertőző és egyéb betegségek közülük több áldozatot szedtek. Lényegesen kevesebb szervezett figyelem irányult rájuk, mint a csecsemőkre. Az egészségügyi intézmények hálózatába a felnőtteknél kevésbé tudtak bekerülni. A 6. sz. melléklet a gyermekhalandóság méreteit jól mutatja és az időszakra általánosnak vehető. 43 SZMLAlisp. ir. 2.170/1936. 169