Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)
TANULMÁNYOK - Vadász István: Mezővárosok lakosságának exogám házasságkötési kapcsolatai a Közép-Tiszavidéken a XIX. század közepén / 109. o.
A 281 vidéki házasságkötés révén Kunhegyes református vallású népessége 44 településsel került kapcsolatba. Ezek között 14 olyan hely van, ahol a településenkénti házasságkötési mutató értéke meghaladja a 4,00 értéket (Kunmadaras, Kisújszállás, Tiszaabád, Kenderes, Tiszaroff, Karcag, Tiszaszentimre, Tiszabura, Törökszentmiklós, Tiszaderzs, Túrkeve, Tiszaszőlős, Tiszaszalók, Mezőtúr). Viszont ez a település-csoport adja a vidéki házasságkötések 82,9 %-át (233 párválasztás). A további kapcsolatteremtő helyek közül még Tiszafüred, Tiszaigar, Poroszló és Noszvaj emelhető ki 4-4 házasságkötéssel. A többi falu és mezőváros azonban mindössze l-l kapcsolatteremtéssel jellemezhető. Kunhegyes lakóinak házasságkötési kapcsolataira nagyon jellemző, hogy a vidéki párválasztás 39 %-a (110) a nagykun mezővárosok (Kunmadaras, Kisújszállás, Karcag, Túrkeve) felé irányul. A szomszédos Kenderes és a közeli Tisza menti falvak jelentik a kapcsolatteremtés terén a második legjelentősebb település-csoportot (9 falu = 106 házasságkötés). Ez arra vall, hogy a kiváltságos terület peremén elhelyezkedő mezőváros a Tisza mellett fekvő falvak számára is egyre fontosabb központtá vált a XIX. század első felére. Kunhegyes vidéki házasságkötéseinek elemzésekor megállapíthatjuk, hogy 5-6 településen (Tiszaabád, Kunmadaras, Tiszabura, Tiszaroff, Tiszaszalók és talán Kenderes) elsődlegesek a központ felé irányuló kapcsolatok. Jellemző a mozaik-szerű vonzáskörzet, mely Tiszarofftól Tiszaabádig a Tiszáig terjed, K-en pedig még a Kunhegyestől népesebb Kunmadarast is magába foglalja. D-en viszont Kenderes esetében már bizonytalanabb (Kisújszállás erőteljes vonzóhatásával kell számolni). Északkeleten Tiszaderzs és Tiszaszentimre - a viszonylagos közelség, az azonos felekezethez tartozó népesség ellenére - már nem tartozik Kunhegyes házasságkötési vonzáskörzetéhez. Délkeleten pedig Tiszabő és Fegyvernek képez kivételt: ezen két településen csak a felekezeti kisebbségnek számító reformátusok tarthattak párválasztási kapcsolatot a közeli Kunhegyes lakosságával. Mezőcsát és Tiszafüred reformátusainak házasságkötéseit a vidékiek átlagot meghaladó aránya jellemzi. Mezőcsáton a csaknem 1.500 házasságkötésből 341 párválasztás során az egyik fél vidéki születésű vagy lakóhelyű volt. Ezen nagyszámú házasságkötéshez viszonyított magas arány is mutatja, hogy a dél-borsodi mezőváros lakossága élénk párválasztási kapcsolatot tartott fenn szűkebb-tágabb környezetével. A mezőcsáti reformátusok a vidéki párválasztás révén összesen 46 település lakosságával kerültek kapcsolatba. Sokatmondó, hogy ezen települések között 16 olyan falut, mezővárost találunk, ahol a kapcsolatteremtés értéke meghaladja a 4,00 házasságkötés/település mutatót. Érdekes, s egyben a mezőváros házasságkötési kapcsolatrendszerének egyik fontos vonása az is, hogy ezek a települések teljesen körbeveszik - Miskolc kivételével - Mezőcsátot (Mezőkeresztes, Mezőnagymihály, Gelej, Ernőd, Igrici, Hejőpapi, Nemesbikk, Palkonya, Oszlár, Tiszakeszi, Tiszatarján, Ároktő, Tiszadorogma,Tiszavalk, Tiszacsege). Nem véletlen, hogy ez a települési környezet adja a vidéki házasságkötések 84,4 %-át. A lakosságnak a mezővároséval egyező felekezeti megoszlása, Mezőcsát könnyű elérhetősége tette lehetővé ezt a településközi kapcsolatrendszert: a mezőváros körül tehát egy jól körülhatárolható házasságkötési vonzáskörzet alakulhatott ki. Külön ki kell emelnünk néhány, igen magas kapcsolatteremtési mutatóval rendelkező települést (Tiszakeszi: 66, Tiszatarján: 122
