Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)

TANULMÁNYOK - Cseh János: Római kori sütőkemence Rákóczifalván / 9. o.

CSEH JÁNOS RÓMAI KORI SÜTŐKEMENCE RÁKÓCZIFALVÁN (Függelék: leletmentés az abádszalóki homokbányában) Bevezetés 1984 áprilisának elején leletbejelentés érkezett a Damjanich Múzeumba, hogy Rákóczifalva (Jász-Nagykun-Szolnok megye, szolnoki kerület ill. régebben járás) belterületén a TITÁSZ közművesítési munkái során régészeti tárgyak kerültek elő. A néhány nappal későbbi helyszíni szemlén a napvilágra jutott római császárkori kerámia (és egyéb telepleletek) alapján megállapítottuk - a múzeum akkori munkatársával, Kovács Gyöngyivel -, hogy egy villanyoszlop beásásakor szarmata település-objektumot bolygathattak meg. Tekintettel a területnek a közeljövőben történő beépítésére (s az utóbbi tíz esztendőben ki is alakult itt, a Barack utca, lakóházak sorával), leletmentőhitelesítő ásatást végeztünk május 3. és 16 között. A lelőhelynek akkor a "RákóczifalvaSallai Imre utca 3-3/A" nevet adtuk, a két legközelebb - 30-50 m-re - lévő telekhez igazodóan. Ez ma a Vásárhelyi Pál utca. 1994. decemberében a helyet a Barack utca 24-6. számú házak udvarával azonosítottam. A régészeti-topográfiai pont - részben gyümölcsfákkal beültetett ill. gyepes, egyéb növényzettel borított tereprészen - a község déli peremén található /l. kép/, egy 89 m körüli tengerszint fölötti magasságú domborzati alakulaton, annak nyugati oldalán-lejtőjén. Ez a hosszanti (cca. észak-déli irányú), enyhe magaslat úgy 300 m-re fekszik attól a nagyívű partvonulattól, amely a Varsány Puszta nevű, egykori tiszai ártérnek tűnő határrészt fogja körül. Tehát "belső", nem közvetlenül magasparton lévő lelőhely(részlet)ről van szó. A környéken lakók emlékezete szerint évtizedekkel ezelőtt már kerültek elő itt régészeti leletek, erről az információról azonban semmi többet nem lehet mondani. 9