Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)
ADATTÁR - Papp Izabella: A jászkunok száz éves áldozatai / 309. o.
tett a szegények támogatására, s ugyancsak jelentős adományokkal segítette a gimnázium tanulóit. 1892-ben, halálakor a Jászberény és Vidéke c. lap tudósításában mint a város „vallási, kulturális ügyeinek buzgó előmozdítójáról emlékezett meg. Utódja nem volt, ezért végrendeletében is jelentős összegeket hagyományozott vallási és jótékony célokra. Levéltári munkája során történeti feldolgozásokat is készített, melyek közül nyomtatásban megjelent a „Jászberény városának ismertetése" c. műve. 37 1838-ban elkészült munkája amely >r A Tek. Ns Jász és Két Kun Kerületek által az 1735 Év ólta az 1837 % tett mindennemű Segedelmeknek, és Áldozatoknak táblás megmutatása" címet viseli, lényegében három kimutatást tartalmaz. Az első a legrészletesebb, amely 1735-től 1837-ig időrendben tünteti fel a jászkunoknak a birodalom és a haza számára tett katonáskodással kapcsolatos terheit és egyéb adományait. A kimutatás 1735-tel kezdődik, amikor a békésszentandrási felkelés „lecsendesítésére 902 lovaskatonát állítottak ki a jászkunok. A felsorolásból jól látható, hogy a későbbiekben is a katonáskodás és az ebből adódó egyéb kötelezettségek jelentették a legnagyobb terhet a jászkunok számára. Ez volt az alapja kiváltságaiknak, melynek módját és mértékét 1745-től Mária Terézia redempciós levele határozta meg. Hadi szolgálatuk a nemesi felkelés általános szabályainak felelt meg, de az országos insurrectio elrendelésétől függetlenül is minden háború idején hadbavonulással tartoztak. A porosz háború idején a jászkunok 1000 lovas katonát állítottak ki, 1756-tól ez a szám 600-ra módosult, de a jegyzékből is látható, milyen gyakran vált szükségessé ennek pótlásaként az újoncállítás. A napóleoni háborúk idején különösen megnőttek a katonai terhek, ekkor az uralkodó elrendelte a jászkunok nemesi felkelését is. 1800-ban állították fel a Nádor Huszárezredet, melynek ezredesi és őrnagyi osztályát a jászkunok alkották. A jászkunok jelentős katonai szolgálataik ellenére sem mentesültek az egyéb katonai terhektől sem. Fizetniük kellett a hadiadót, melynek mértékét a nádori portaszámok alapján állapították meg. A második kimutatás 100 évre visszamenőleg a hadiadó mennyiségét tartalmazza. A felsorolásból is jól látható annak folyamatos emelkedése: míg 1735-ben 30 746 forint volt, 1835-re 80 726 forintra emelkedett az adó összege. Jászberény és Vidéke, 1892. március 11. Tudományos Gyűjtemény, 1827. IV. sz. Munkája felhasználásával készült: PAPP Izabella: A jászkunok katonaállítása 1735-ben c. feldolgozása. In: Múzeumi Levelek, 53-54. Szolnok, 1986. 20-46.; A kimutatás adataiból közöl: BAGI Gábor: Katonáskodás, katonai szolgálat a magyarországi jászoknál a XIII-XIX. században. In: Tisicum VIII. Szolnok, 1993. 258. BAGI G. 1993. 253.:, A jászkunok, illetve jászok katonáskodásáról bővebben: BAGI G. 1993. 247-268.; BOTKA János: A kunok-jászok katonáskodása és ünnepi bandériumai a betelepüléstől a kiegyezés koráig. Szolnok, 1993. (kandidátusi értekezés) 318
